Dől a lé egy fantom országnak

Dől a lé egy fantom országnak

Dől a lé egy fantom országnak
Melynek határán ki-be járnak
Hozzák, hozzák a gyilkos fegyvereket
Tankokat, ágyúkat, monstre lőszereket
Dollármilliók jönnek temérdek zsákban
Ahelyett, hogy élelemre költenék Afrikában
Kifelé meg tódul a tehetősebbje
Félelemből, vagy hogy zsebét ott megtömje
Külföldi bankokba rejtett korrupciós pénzekkel
Míg az ifjak pusztulnak, ők élnek jóléttel
Az agresszor talán már békét kötne
Sérelmeit félretéve, vagy tán elfeledve
A sértett testvér bosszúra éhes
Fiainak életét kímélni nem képes
Minden négyzetméterért egy életet áldoz
Nem törődve azzal, hogy majd elkárhoz
Kárhoztatja az utókor az elárvult családfa
A történelem, a szenvedők temérdek hada
Ide vezet ha elszakadnak a teremtőtől
Ezért tartsátok magatokat távol a fegyverektől.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Héthelyi Krisztina: Csonti

Héthelyi Krisztina Csonti A kisfiú elégedetten nézte az égből hulló fehér pelyheket. Az apja megígérte neki, ha elég hó esik, kimennek és együtt hóembert építenek.

Teljes bejegyzés »

Veréb mama meséje Szent Ferencről

Héthelyi Krisztina Verébmama meséje Szent Ferencről Fázott a hold, ezért magára húzta csillagos takaróját. Az állatok elcsendesedtek, lehunyták szemüket és az álom titokzatos birodalmába léptek.

Teljes bejegyzés »

Feldühödött bikaként

Feldühödött bikaként   Feldühödött bikaként ködöt fúj a táj; lassan homályba tűnik minden, ami fájt.   Szívem, mint torz háztömb – csak sejlik már; ablakai

Teljes bejegyzés »