Csontik

Csontik

Horgászni érkezett hozzánk Vendike.
Botját fogásra jó előre elkészítette
Indulás előtt pakoláskor észtevette
Csonti-kukac doboza ki van merítve

Az első út a Horgász-bolthoz vezetett
Egy nagy doboz csontival megelégedett
Elfoglalta helyét az idős horgászok között
Barátságos társak voltak erről meggyőződött

Horgász uraknak szólította valamennyiüket
Rövid időn belül velük tegeződni kezdett
Hamar létrejött köztük a horgász barátság
Elszórakoztatták egymást ez volt ám mulatság

Egy horogra már három csontit akasztott
Bár rövid időn alatt tucat kishalat kikapott
Csak nem jöttekk kis horgára a nagyhalak
A szomszédja is végül kapás nélkül maradt

A csontik olyanok, mint a haza ellenségei
Zsonganak a dobozban, mint a haza rémei
Mindent fölfalnának, míg bukfencet hánynak
Lélektelen testükkel világ csúfjává válnak

Ám a nagyhalak gyorsan elfordulnak tőlük
Csak rombolnak, mit gondolhatunk felőlük
Építhetnének hiszen igen sok van belőlük
Végül a ragadozók mindet bekapják, reméljük

Ezzel visszaáll a természet éltének egyensúlya
Majd megtelik hallal valamennyiük puttonya
Otthon a tűz melegénél csak szépre emlékeznek
Hol a béke eljöttéban együtt reménykednek

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Prózák
Barna Benedek

Madárdal az örökkévalóságnak

Az a bizonyos ház, ahová Seamust irányították, a városhatár közelében állt. Kinézetre pontosan olyan volt, mint a település összes többi könnyűszerkezetes lakóépülete, de ha a

Teljes bejegyzés »

Íme az űr ríme

Meg lehet-e fejteni az életet egy papíron? Meg lehet! De ezt a nagy terhet valóban elbírom? Lehetetlen-e magamban mindezeket leírnom? Te ember, kérlek hallgasd meg

Teljes bejegyzés »

Madár

Ha az ember énekesmadár lenne, akkor minden jót s nemest elfeledne, egymaga szállna fent a tágas égen, és otthagyná társait a mélységben, Éneke is csak

Teljes bejegyzés »

Álom

Nem akarok színtelen rózsa lenni, Nem akarom hogy az alma keserű legyen, Nem akarok ízetlen kenyeret enni, Nem akarom hogy a szivárvány szürke legyen, Reszketek

Teljes bejegyzés »

Rózsa

Volt egy rózsa minek csak tövise volt szirma nem, képtelenség volt felfogni, lehetetlenség volt őt, kézbe fogni. Olyan volt ő mint egy égi élő holt

Teljes bejegyzés »

Öldöklő emlékek

Futva menekülök az emléked elől, Úgy érzem a fájdalom szép lassan megöl. Hatalmas a szeretet és a hiányod, Reméltem ezt egyszer szívemből kivágod.   Nem

Teljes bejegyzés »