Vésztő-Mágori dombok
Hallgat a föld, mint jó szülő,
és rejt mélyre emléket.
Minden élő vagy őszülő,
átölel egy nemlétet.
Az első hang még itt lehet.
Első sírós éjszaka,
puszta felől szél-lehellet
vigasztalós szép szava.
Mely kéz mutat vad utakra,
hol az ég már végtelen?
Mely reménység, mi nyugatra
terel újra védtelen?
Mely akarat vezérelne
így érkező népeket,
hogy hit ereje dombra emelje
sziknek sarát, éveket?
Tüzeket gyújt annyi lélek,
gyűlöl, szeret és túlél.
Jönnek mások, lángnyi fények,
de emberünk utolér…
Leás mélyre, le a vándor,
csontokat lel, leletet.
Megörökölt Vésztő-Mágor,
kincse híre lehetett.
Author: Mónus János
Mónus Jánosnak hívnak, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok – 1966 decemberében Orosházán születtem, jelenleg Békéssámsonban élek. Az elmúlt években számos irodalmi pályázaton vettem részt, s antológiákban, folyóiratokban és internetes portálokon is megjelentek írásaim. A Szárnypróbálgatók 2021-es kiadásában is. Verseim a szülőföldről, a családról, a barátokról, az évszakok változásainak köntösébe rejtve szólnak.
