Nem megy,
Elegem van,
Ki kéne szortírozni az életem.
Sosem bírtam megválni a dolgoktól,
És most azt mondják,
ki kéne dobni az összes emlékem:
Felesleges darabok,
Már nem jelent senkinek semmit.
A te lakásod biztos tiszta,
Te már kiszortíroztál engem,
Így egy halom dobozzal állok a járdán,
Tikkadtan süt a nap a fullasztó utcában.
Tele zsúfolt poshadt papírkockákban állnak
Az el nem hajított gondolatok,
Ülök a forró aszfalton,
Kukába hajítom a szavaid a dobozból.
Rosszul lettek felcímkézve a ládák,
Azt írtad rá:
Értékek.
Author: Nagy Sára Kata
Nagy Sára Kata vagyok, 19 éves. A művészet az életem, az éneklés, a zene, az írás, a fotózás, a rajzolás, a főzés-sütés. Egyik legkedveltebb időtöltésem a versek írása az éneklés mellett, mert ebben kiélhetem az érzésem és a kreativitásom. A szabad versekben találtam meg magam, bár több prózával és novellával próbálkoztam, de ezeket a műfajokat nem éreztem annyira közel. A verseimben több téma szokott megjelenni, de ezek közül a legtöbb a szerelmet dolgozza fel különbözőképpen, bár a körülöttem lévő diákvilág is belefonódik a műveimbe. Ha jobban meg szeretnél ismerni engem és a világom, csak, olvass bele az egyik versembe!