Már nem tudom mit tudnék írni neked,
Elfelejtettem hogyan kell lebetűzni az érzéseket bennem,
Régen táncoltak a te szavaid a számon,
És talán már nem is fognak.
Talán (határozószó):
Tünemény-buborék,
Az utolsó remény-szilánkot öntöm üveg-kehelybe,
Hogy minden kortyot kiihassak belőled.
Mint mimóza rezzenek meg,
A te érintésedre vágyom,
De csak a zsálya illatú levegő játszadozik velem.
Már nem vagy a hétköznapjaim része.
Kisikáltalak magamból,
A fejbőröm alól a gondolat-buborékaidat,
Már nem habosodsz újra bennem,
Már csak a szappan marja a szemem.
Kiszelektáltam a szekrénnyi érzéseket,
Már elférek magamban.
Már csak egy
Fekete kukászsák áll a szoba közepén,
Bekötöm a tetejét,
Hogy ne tudj újra kiborulni bennem.
Leviszem a kocsiba,
Hogy elvigyük messzire,
Hátha kellesz még valakinek.
Érzés adomány.
Author: Nagy Sára Kata
Nagy Sára Kata vagyok, 19 éves. A művészet az életem, az éneklés, a zene, az írás, a fotózás, a rajzolás, a főzés-sütés. Egyik legkedveltebb időtöltésem a versek írása az éneklés mellett, mert ebben kiélhetem az érzésem és a kreativitásom. A szabad versekben találtam meg magam, bár több prózával és novellával próbálkoztam, de ezeket a műfajokat nem éreztem annyira közel. A verseimben több téma szokott megjelenni, de ezek közül a legtöbb a szerelmet dolgozza fel különbözőképpen, bár a körülöttem lévő diákvilág is belefonódik a műveimbe. Ha jobban meg szeretnél ismerni engem és a világom, csak, olvass bele az egyik versembe!
