Sötét a szoba,
Csak egy vekker világít,
Madár csiripel az ablakon át.
Üres a tér,
A zongorán kopott ujjlenyomatok hasalnak,
Egy elveszett plüss fekszik a frissen felporszívózott padlón,
Társai az ágyon szunnyadnak.
A szomszédból harsány hahota hallatszik,
Egy emelettel lejjebb klaviatúra kopog,
Konyhacsempe csörömpöl,
Csak ebben a szobában tompult el minden.
Könyvet forgatok az ujjaim között,
Bágyadtan hajítom magam mellé,
És csak az ágyam mellett sorakozó tárgyakat szemlélem.
Egy halom könyv,
Néhány emléklap,
Egy trófea,
Egy apró, porcelán malacszobor,
Polcra ragasztott világító matricák.
Csillagok azok,
Pislákolnak a halovány színtelenségben.
Szürke ma a kék szoba is,
Napok lógnak le a naptárból,
A mai nap leesett,
Pedig a keddet szerettem.
Talán véletlenül azt is felporszívóztam
Az érzéseimmel együtt,
Amit kiráztam magamból.
Ma nem akartam rád gondolni,
Csak végre ki akartam takarítani magam.
Author: Nagy Sára Kata
Nagy Sára Kata vagyok, 19 éves. A művészet az életem, az éneklés, a zene, az írás, a fotózás, a rajzolás, a főzés-sütés. Egyik legkedveltebb időtöltésem a versek írása az éneklés mellett, mert ebben kiélhetem az érzésem és a kreativitásom. A szabad versekben találtam meg magam, bár több prózával és novellával próbálkoztam, de ezeket a műfajokat nem éreztem annyira közel. A verseimben több téma szokott megjelenni, de ezek közül a legtöbb a szerelmet dolgozza fel különbözőképpen, bár a körülöttem lévő diákvilág is belefonódik a műveimbe. Ha jobban meg szeretnél ismerni engem és a világom, csak, olvass bele az egyik versembe!