Ha nem tudok sok szépet tenni
Minek élek?
Ha nem bírok reményben élni
Miért félek?
Ha nem akarok elköszönni,
Merre lépjek?
Ha ilyen nehéz boldogulni,
Kitől kérjek?
Hol a fény, mely megsegít
A szenvedőn?
Hol a csend, mely békéjével
Majd betölt ?
Mit tegyek, hogy érezzem:
Élni akarok?
Hogy élesszem föl egykori
Énem ? …Elhagyott.
Miért csak gyermeknek
Lenni akarok?
…Hisz megérteni, ti nagyok,
Sosem tudtatok…
Visszamennék egészen
Az anyaméhbe-
Tán ott lenne még reményem
Az emberségbe.
Megtalálnám legőszintébb
Vigaszom:
Hogy a szeretet a legnagyobb
Jutalom.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.
