Osztálykarácsony

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió 2023 évi karácsonyi antológiájában is olvasható.

Osztálykarácsony

Anna gondolatai messzire kalandoztak a matematika rejtelmeitől, már az ablakon túl jártak. Reggel óta szállingózott a hó, délelőttre mesekönyvbe illővé vált a havas táj.
Erről eszébe jutott, hogy két hét múlva karácsony.
El is komorodott mindjárt. Ki tudja, hogy lesz az idén, most, hogy ötödikesek lettek.
Alsós karácsonyaikra gondolt, ma is szívet melegítő emlékként.
Mai napig élt benne a fenyőillat, izgalom, a műsorpróbák végtelen sora Kati nénivel, a karácsonyi sütemények mézeskalácsillata.
Jöttek a szülők, jött az egész család, alig fértek a levegőtlen, pici tantermekben.
Nem túl tisztán, de annál nagyobb lelkesedéssel énekelték a karácsonyi énekeket.
A szülők büszkén fényképeztek, videóztak, a mai napig őrzi a családi legendárium az első fellépésüket a világot jelentő deszkákon.
Alig győzték besöpörni a dicséreteket. A közben eltelt időt szinte észre sem vették, úgy tűnt egy szempillantás alatt lettek ötödikesek.
Újra nyakukon a karácsony! És a felső tagozat más. Kati néni sincs már velük, hogy segítsen.
Puhatolóztak az osztályfőnöknél az ünneplést illetőleg, ám kitérő választ kaptak.
Ilyeneket, hogy:
−Nagyok vagytok már!
−Felsőben nem szokás!
−Otthon fog mindenki karácsonyozni, ez családi ünnep.
Béla bácsi az osztályfőnök, egyben az iskola igazgatója is volt, ezért nem sok ideje maradt rájuk.
Elvállalta ugyan őket, mert jó kis osztály hírében álltak, azt gondolván, hogy igazgatói elfoglaltsága mellett kevesebb gondja lesz velük, mint másokkal.
Karácsonyi műsor szervezésére nem volt felkészülve, és ha az igazat megvallotta magának, nem is nagyon érzett rá indíttatást.
Próbálta lebeszélni a gyerekeket, hivatkozva a családi ünnep bensőséges voltára, valamint arra is, hogy nem alsó tagozatosak már.
A felsőbb osztályokban már az a szokás, hogy egymás nevét kihúzva megajándékozzák egymást.
Aztán a mindennapok forgatagában meg is feledkezett a témáról.
Úgy tűnt a gyerekek is megbékéltek.
Nos, úgy tűnt.
Azonban december közeledtével megszaporodtak a lány csoportocskák a folyosón és az iskolaudvaron.
Hosszasan tanácskoztak, több alkalommal kis híján el is késtek az órákról.
−Na, persze, már megint pletykapartit tartanak!− nevették őket a fiúk.
Ám a partik rendszeressé váltak, az osztálytársak, akik ismerték őket gyanakodni kezdtek, hogy minden bizonnyal készülnek valamire.
Közülük nem is avattak be mást, csak Marcit, aki minden lánnyal jóban volt.
De Marci is hallgatott, mint a csuka.
Így telt a december, már csak néhány nap volt hátra.
Anna mindenkinek a lelkére kötötte, hogy sütemény nélkül senki se érkezzen iskolába utolsó nap.
Valamint az ajándékot se feledje, amit kihúzott társának vett.
Olyan gyorsan jött el ez a péntek, hogy szinte észre sem vették.
Háromnegyed nyolckor kipattant az ajtó, nagy szuszogással, lihegve Marci és Dani jelent meg az ajtóban, egy méretes fenyőfát húzva, vonszolva maguk után.
Már kora hajnalban kimentek a piacra, mert az mégsem járja, hogy az ötödik osztálynak ne legyen karácsonyfája.
A lányok is megérkeztek, mindegyikük csomagot szorongatott a hóna alatt.
Még egy órába sem telt, állt a karácsonyfa, mellette az édességekkel megterített asztal.
Az ajándékát is megkapta mindenki, ezt bontogatták vidáman hangoskodva, mikor észrevétlenül nyílt az ajtó.
Béla bácsi megdöbbent arca jelent meg az ajtónyílásban.
Az osztály lélegzet visszafojtva figyelt, mi lesz most?
Béla bácsi először nem is értette, mitől van a hangzavar, de mikor rájött, csendben elmosolyodott.
Sokáig hallgatott, mielőtt megszólalt volna.
Sok mindent szeretett volna mondani, de a végén csak ennyit szólt:
−Boldog karácsonyt, Gyerekek! Szép ünnepet mindenkinek!

 

 

 

 

 

Hagymási Klára
Author: Hagymási Klára

Az Irodalmi Rádió szerzője. Kapcsolatom az irodalommal születésem óta tart, mivel magyar nyelv és irodalom szakos tanár anya gyerekeként nőttem fel. Gyakran hallottam gyerekként, unalmasabb óráimban: – Miért nem olvasol inkább? Ülj le és olvass! Mivel jó gyerek voltam, olvastam és olvasok azóta is. A könyvek hőseit magamban barátokká fogadtam. Olvasmányélményeimben hosszasan benne éltem, gyakran sajnálva, hogy ki kell onnan lépni a valóságba. Kapcsolatom a könyvekkel különleges. A hozzám tartozó ingóságok tetemes hányada könyvből áll. Hiszem, hogy a művészetek jelenethetik a reményt, kiutat nem túl barátságos jelenünkből. Megtiszteltetés számomra, ha szerény eszközeimmel részt vehetek ebben az útkeresésben.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

61 + = 71

Cserebogár a falban

Szegény pajor mire gondolhatott, amikor a csodálatos átalakulása során bogárrá változva azzal szembesült, hogy téglák közé, a falba született újjá? Mert van ilyen, én se

Teljes bejegyzés »

Ha a boldogság…

Ha a boldogság kismadár volna,bizonyára kalitkába zárnák.Mivel illékony érzés csupán,helyette megzabolázzák.Jaj, szegény boldogság,vajon mit vétettél mond?Rossz híredet keltik ott,ahol nincs egyetlen mosoly?Ne hagyd, hogy azt

Teljes bejegyzés »

Te vagy…

Te vagy az életem, te vagy a levegőm.Te vagy ki éltet, te vagy a megmentőm.Szívem doktora, hogyan is nevezzelek?Szerelmem farkasa, el kell, hogy engedjelek. Author:

Teljes bejegyzés »

Hazámról írok

Edit Szabó : Hazámról írok Édes Földem, hol az életre születtem, kérlek maradj meg ilyennek mindig nekem, „Te oltasz a szívbe örömöt, bánatot,” hűséges lányod

Teljes bejegyzés »

Tükröződik…

Szeretettel új versem!     Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs asszisztensként

Teljes bejegyzés »