Lamba egy magas fa tetején üldögélt a háza előtti kertjében majd minden reggel és elégedetten nézett körül új bolygójukon. Nappal két csillag is fénylett: az egyik egy vörös óriáscsillag – amely sokkal nagyobb helyet foglalt el az égen, mint a mi Napunk – és egy halvány fehér törpe csillag, amely alig látszott. A két csillagnak több bolygója volt, amelyek egyikén értelmes, intelligens lények éltek. Nem ott fejlődtek ki, hanem betelepültek. Kis, zöld lények voltak, akiknek a lábuk mellett szárnyaik is nőttek és inkább repülve közlekedtek. A legnagyobbak sem nyomtak többet ötven kilónál. Ismerték az univerzum féregjáratait, így tudtak eljutni erre a bolygóra. Régi mondáikban élénken élt még anyabolygójuk emléke, ami egy közel naptömegű sárga csillag körül keringett, amelyet hirtelen el kellett hagyniuk egy katasztrófa miatt. Egy üstökössel ütköztek. Erre dalnokaik rendszeresen visszaemlékeztek. A szomorú énekeket szinte elvarázsolva hallgatták. Legismertebb dalnokukként Lambát tisztelték, aki foglalkozására nézve csillagász volt. Kedvenc szakterületeként a változócsillagok és a szupernóvák megfigyelését nevezte meg. Érzelmes, kedves lénynek ismerték, aki feleségével élt együtt. Gyerekük nem született.
A kis, zöld lények – a zöldiek – talán százezren lehettek, mármint azok, akik közülük megmaradtak a katasztrófát követően és el tudták érni az utolsó működő űrhajókat. Amikor el kellett hagyniuk otthonukat, igyekeztek onnan minden fontos dolgot magukkal hozni, hogy új lakóhelyüket minél hamarabb otthonossá tehessék. Új bolygójukon is az otthonihoz hasonló házakat húztak fel, kiépítették az elektromos hálózatot, beüzemelték az internetet, bányákat nyitottak, iskolákat a gyerekeknek, orvosi rendelőket, szóval mindent, ami az elhagyni kényszerült bolygójukon is a rendelkezésükre állt egykor. A betelepülők számára ez egy nagyon kemény időszak volt, de azóta már a negyedik generáció élt itt, és kicsit el is kényelmesedtek.
Új bolygójukon a legnagyobb kontinensen telepedtek le. A többi szárazföldre csak kirándulni jártak át, mivel azokat szándékosan nem is akarták benépesíteni. Nem akartak nagyon szétszóródni, mivel így egyszerűbb volt a napi közlekedés. Tanultak az ősök hibáiból is, akik régi bolygójukat nagyon kizsákmányolták. Nem volt jellemző a luxuscikkek birtoklása, igyekeztek szerényen élni, ellenben repülőgép- és űrflottát tartottak fent, melyeket rendszeresen karbantartottak, használtak. A járművek működtetéséhez antianyagot használtak, mely előállításának technológiáját még a szülőbolygójukon tanulták meg.
A bolygó közel akkora volt, mint a Föld. Légköre nagyjából 22% oxigént és 77 % nitrogént tartalmazott, a maradék 1 %-ban kevés szén-dioxidot, nemesgázokat és változó mennyiségben vízgőzt. A vízgőz néha felhőkké állt össze, és olyankor esett az eső, egészen kellemes környezetet biztosítva az ott élőknek. A bolygó közel nyolcas alakú pályán keringett a két csillagot felváltva megkerülve, miközben tengelye körül 402-szer fordult meg. Két természetes hold kísérte: egy pici és egy nagyobb, amelynek tömege úgy a bolygó tömegének a tizede lehetett. A pici a bolygóhoz elég közel rótta égi útját, a nagyobb távolabb. A bolygón tenyésztek növényszerű élőlények – amelyek helyhez kötötten éltek a vörös fényt hasznosítva – és állatszerűek is, akik a növényeket ették. Egymást nem.
A zöldiek magukkal hozták régi bolygójukról a növényeiket és lakóházaik tetején azokat termesztették. Ez számukra elegendő élelmet biztosított. A bolygó növényei mérgező volt számukra.
A kis, zöld, madárszerű lények egy egységes államban éltek. Volt egy választott, felső vezetőszervük. A fontosabb törvényeket népszavazás útján hozták meg. Náluk is két nemet különböztettek meg. Az új bolygón leélt négy generáció óta a létszámuk közel megduplázódott. A munkaidőt a második nemzedék óta úgy alakították ki, hogy két napot dolgoztak és az azt követő, harmadik napot pihenéssel töltötték. Persze nem mindenkinek esett egy napra a szabadnap, de a családok esetében ezt igyekeztek összehangolni. A szabadnapokon lévők rendszeresen átmentek a lakatlan kontinensekre kirándulni repülővel. Ezenkívül a dolgozóknak még húsz munkanap szabadságuk volt évente. A kirándulásokat központilag támogatták, mivel fontosnak tartották a mentális egészéget, a pihenést. Az iskolák is alkalmazkodtak ehhez. A zöldi diákok sok élménybeszámolót tartottak egymásnak kirándulásaikról.
Voltak köztük tudósok is, sokan csillagászok, mint például Lamba, akik az eget fürkészték, de legtöbben elsősorban abból a célból, hogy kirándulási célpontokra leljenek. A rendszer többi bolygójára és a közeli csillagok kisérőire rendszeresen átmentek űrhajóikkal. Ezeket ezt megelőzően robotokkal feltérképezték. A húsz nap szabadság egy részét ilyen kirándulásokkal töltötték. Élvezettel mesélték egymásnak élményeiket: Melyik bolygó légköre milyen, mekkorák a hegyeik, mekkora a felszíni gyorsulás és ebből adódóan könnyebb vagy nehezebb-e ott a mozgás, milyen az élővilág, hogy néz ki az égboltjuk és hasonlókat. A bolygóközi túrákon az utasok az űrhajóban laktak és a teljes ellátást magukkal vitték. Kialakultak már a közkedvelt célpontok, amelyekhez idegenvezetőket is képeztek. Űrhajóik ötszáz személyesek voltak, amelyeket még az ősök készítettek, de sosem utaztak ennyien a fedélzeten, csak általában 200-250-en. A kirándulások miatt karban kellett tartani az űrhajókat. Akadtak olyan csoportok, akik szerettek új dolgokat felfedezni és a robotok után elsőként érkeztek meg a még ismeretlen bolygókra. Ők időlegesen kiváltak a csoportból, és a nagy űrhajókhoz tartozó kisebbekkel indultak felfedező útjaikra. Az internetük tele volt kirándulós beszámolókkal. Ugyanakkor időnként felszólaltak olyan hangok is, amelyek luxusnak tartották az összes űrhajó karbantartását és további lehetőségekkel való felszerelését. Ezen ellenzők nem voltak sokan, és persze azért ők is élvezték a kirándulásokat.
Lamba és csillagász kollegái tudományosan is rendszerezték a csillagokat. A vezető csillagász Obe volt, aki szinte csak a munkájának élt, nem volt családja. Kollégáival jól kijött, bár sok munkát követelt meg tőlük, akárcsak saját magától. Irányításával statisztikákat készítettek a különböző csillagtípusokról, elméleteket állítottak fel a csillagok működésével és belső szerkezetével kapcsolatban. Tudták, hogy a vörös óriáscsillagoknak általában még millió évei vannak hátra, míg végül fehér törpékké lesznek, olyanokká, mint amilyen a csillagrendszerük másik, halvány csillaga. Ez egy „zombi csillag” volt, amely ahogy mondták, már „leélte az életét”.
Észrevették, hogy az év egyes meghatározott részeiben akadozott pár napra a műholdszolgáltatásuk és az elektromos rendszerükben zavarok támadnak. Rájöttek, hogy ez a bolygópálya egy adott szakaszán következik be. Amikor ez teljesen világossá vált az adatok fényében, elhatározták, hogy a továbbiakban célzottan feltérképezik az eget a sajátjukhoz hasonló kettőscsillag rendszerek után kutatva. A munkához nagyon jó teleszkópokat készítettek, sőt építettek még egy űrben keringő távcsövet is, amellyel több hasonló rendszert sikerült megfigyelniük más galaxisokban.
Észrevették, hogy a zombicsillagjuk egyre világosabbá válik az égbolton és növekszik az UV-kibocsátása is. Mi lehet ennek az oka? – tették fel a kérdést.
Obe indítványozta, hogy csillagrendszerüket vizsgálják meg távolabbról is. A kapott adatok elemzése alapján rájöttek, hogy a zombicsillagjuk a vörös óriáscsillagjukat „eszi”. Anyagáramlás van a világító vörös óriáscsillagtól a zombicsillag felé, melyek részecskék – zömmel protonok – és ezek okozták a rádió- és elektromos zavart.
Obe vezetésével egyre több hasonló rendszert sikerült azonosítaniuk az űrben keringő távcső segítségével. Néhány csillagásznak az az ötlete támadt, hogy ne csak egyszerűen ilyen párosokat keressenek, hanem egyéb égi jelenségeket is alaposabban figyeljenek meg. Például az égi tűzijátékokat, a szupernovákat. Ez nem mindenkinek tetszett, mivel haszontalannak tartották. Nyílt konfliktus alakult ki Obe és a szupernóvák szerelmesei közt. Nagyon keményen összeszólalkoztak, holott a zöldiek amúgy igen békés természetűek voltak. Obe majdnem megütötte az egyik, neki következetesen ellentmondó társát, Lambaot, a bolygó leghíresebb dalnokát.
– Hidd el Obe, hogy nagyon fontos lenne a szupernóvák keresése is az égbolton! Fogalmunk sincs, hogy mi lehet majd annak a következménye, hogy a zombicsillag tömege folyamatosan növekszik – érvelt Lamba.
– De fogd már fel Lamba, hogy a megoldáshoz éppen az ilyen párosok megfigyelése vihet minket közelebb! – mondta szinte üvöltve Obe, miközben hevesen mutogatott a szárnya végén lévő kezével.
– Jó, igen, megfigyelünk ilyen párosokat. De azért ennél mélyebbre kellene néznünk, és sokféle égi jelenséget vizsgálni! Nem tudhatjuk, hol akadunk rá a megoldásra – szólt indulatosan Lamba.
– Most célzott, alkalmazott kutatásról van szó ebben az esetben. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak úgy, az érdekesség, a megismerés kedvéért nézelődjünk az égen – harsogta egyre indulatosabban Obe, miközben fenyegetően közeledett Lamba felé.
– De az alapkutatás mindig is hasznos volt. Sokszor szállított olyan megoldást, amire először nem is gondoltunk – védekezett Lamba.
Nagy vita bontakozott ki a megfigyelőcsoport tagjai között az alapkutatás és az alkalmazott kutatás hasznosságáról. A többség szerint az adott helyzetben az alkalmazott kutatás kellett, hogy maximális elsőbbséget élvezzen, hiszen adott problémát kellett megoldani, vagyis kiokoskodni, hogy milyen következményekkel jár a zombicsillag anyagelszívása. Az okkal, a gravitációs erővel tisztában voltak, de a kihatásáról csak találgattak. Erre a kérdésre már nem tudták a feleletet. Közben emlékeztették egymást arra, hogy a féregjáratokat is szinte véletlenül fedezték fel, mely ismeret nélkül nem is létezhetnének, hiszen nem tudtak volna annak idején az őseik elmenekülni. Végül abban maradtak, hogy rendben, nézegethetik néhányan az égi tűzijátékokat a munkaidő egy szűk részében, de inkább utána. Az ehhez szükséges eszközöket használhatják.
Lambanak nagyon rosszul esett, hogy Oberrel ennyire összevesztek. Ők ketten, ha nem is barátok, de már hosszú ideje jó kollégák voltak. Kölcsönösen tisztelték és becsülték egymást, de most úgy látszott, hogy Obet megváltoztatta az új helyzet, a hirtelen rászakadó feladat súlya. Lamba, hogy megnyugodjon, esténként elővette lantját és régi dalokat énekelt.
Lamba vezetésével a kis, zöld tudósok elméleti számításokat végeztek a csillagrobbanás során felszabaduló energiával kapcsolatban. Megállapították, hogy csak a legalább közel ötszörös naptömegű csillagok végső „életfázisa” esetében várható robbanás. És a megfigyelt szupernóvák nagy része ezt igazolta is. Azonban voltak kivételek. Arra jöttek rá, hogy egyes szupernóvák esetében a robbanás során kibocsátott energia közel azonos és úgy találták, hogy a felrobbant csillag tömege mindössze csak közel másfélszerese a régi napjukénak. Lamba szembesítette Obet az eredményekkel.
Obe utasítására elkezdték tovább rendszerezni a megfigyeléseket, és ekkor jött a megdöbbentő felismerés: ilyen csillagrobbanás az ő csillagrendszerükhöz hasonló párosoknál következik be. Le is fényképeztek olyan eseteket, melyeken jól kivehető volt, ahogy a zombicsillag anyagot szív el a páros másik, aktív csillagjától, majd amikor az eléri a közel másfélszeres naptömeget, akkor felrobban.
Feltették a kérdést: Vajon a mi zombink is elérheti ezt a tömeget? Röviddel ezután pedig a választ is megadták: Hát persze, hiszen a másik csillag, a vörös óriás kicsit nagyobb tömegű, mint a régi napjuk volt, a zombi pedig úgy fél naptömegnyi. Tehát éppen kijön a kritikus tömeg, és amint ezt eléri a zombi, robban.
Rájöttek, hogy veszélyben vannak, és ismét pánikszerűen távozniuk kell majd. Nem győztek hálálkodni a renitens kutatóknak és elnézést kérni tőlük azon társaik, akik akadályozni akarták a szupernóvák megfigyelését. Obe is sűrű elnézéseket kért Lambatól.
Obe ekkor döbbent csak rá, hogy milyen goromba volt Lamba-szal a legutóbbi veszekedés alkalmával. Csak reménykedett, hogy Lamba megbocsátott neki és a felfokozott izgalom rovására írta viselkedését.
A zöldieknek tehát ismét fel kellett készülni a költözésre. És milyen jó volt, hogy az űrhajók rendelkezésre álltak. Amikor a múltban megérkeztek új lakóhelyükre, nem is gondolták, hogy a szomszédos zombicsillag veszélyes lehet. Csak a kellemes, szép bolygó tetszett meg az ősöknek. A vörös óriáscsillagról azt feltételezték, hogy még sok millió éve lehet hátra. Ami egyébként így is lett volna, ha nincs a zombi társa.
A zöldiek elővették az őseik költözéséről szóló régi feljegyzéseiket, és azokat aktualizálva megkezdték az előkészületeket. Már nem voltak szabadnapok és kirándulások. Ezt nagyon nehezen fogadták.
Az előkészületeket Lille, a bolygó vezető szervének egyik tagja irányította. Lille igen barátságos nő volt, akinek a férje is a Bolygótanács tagjaként munkálkodott. Egy lányuk volt, aki még iskolába járt. A családod mindenki szerette. A többiek úgy érezték, hogy ők ketten valóban a közösség érdekeit szolgálják minden tettükkel.
Az űrflotta felszerelésében egy Ubi nevű nő volt a segítségére, akinek a lánya, Alma, éppen akkor szeretett volna gyereket vállalni.
– Anya, nem mondhatjátok komolyan, hogy mindenkit, aki fogamzóképes korban van, kötelezően sterilizálni fognak! Éppen most határoztuk el, hogy gyereket szeretnénk. Már elég idősek vagyunk. Nekem is beindult a karrierem, megengedhetek magamnak egy kis kitérőt a gyerekszülés idejére – szólt vádlóan anyjához Alma.
– A Bolygótanács határozott így, mivel sürgőssé vált a költözésünk – válaszolt szomorúan Ubi.
– Anya, igazán kijárhatnád nekem, hogy még éppen megszülhessem a gyereket! De legalábbis terhes legyek – kérlelte anyját Alma.
– Nem lehet kislányom! – hárította el a kérést Ubi.
– De anya, miért nem teszed ezt meg nekem? Te Lille-vel jó barátságban vagy – kérlelte tovább anyját.
Alma nagyon szerette volna, ha anyja kijárja számára, hogy még ne sterilizálják az utazás miatt. Ez komoly konfliktust gerjesztett kettőjük között. Alma úgy vélte, hogy az anyja nem szereti őt eléggé, ha nem beszéli rá barátnőjét, Lillet, hogy tegyenek vele kivételt. Végül megértette, hogy nagyon sietni kell a költözéssel, mivel a zombicsillag egyre intenzívebben szív el anyagot a vörös óriáscsillagtól, ami azt jelenti, hogy hamarosan robbanni fog. Addigra pedig nekik el kell érniük a legközelebbi féregjáratot, hogy azon keresztül át tudjanak jutni egy másik galaxisba. Almának a férje, aki csillagász volt, részletesen elmagyarázta neki, hogy az utazás alatt nekik hibernálva kell lenniük, ami nem jó akkor sem, ha éppen terhes, de ha netán megszületik a pici, nem biztos, hogy kibírná. Tehát el kell halasztaniuk a gyerekvállalást!
Ubinak mind a kétszáz űrhajót készenléti állapotba kellett hoznia a nagy útra, illetve ennek munkálatait szervezni, irányítani, felügyelni. Az űrhajókba nem csak az utasoknak kellett elférni, hanem a hosszú úthoz szükséges infrastruktúrának is. Számítaniuk kellett arra, hogy ahol majd leszállnak, nem tudnak rögtön kitelepülni, hanem még egy darabig az űrhajóikon kell lakniuk. Nem egyszerűen kirándulni készültek.
Lille felvette a kapcsolatot több intelligens lények lakta bolygóval, akiknek lakóit ismerték és már régóta kapcsolatban álltak velük, hogy kik tudnák őket befogadni. Végül elindultak.
U.I.1.
Az 50 millió fényév távolságban lévő galaxis egyik sárga csillagjának Föld nevű bolygóján élő értelmes lények ismét felfedeztek egy 1a típusú szupernovát. Több hírportálon is közzétették a következő megfigyelést: „a 2012 cg. jelű Ia típusú szupernóvát az 50 millió fényév távolságra fekvő NGC 4424 spirálgalaxisban fedezték fel.” Fényességéből meghatározták a távolságát, mérték a vöröseltolódását, meghatározták távolodási sebességét. Igen, gyorsulva tágul az Univerzum, ezek az adatok is erre utalnak. Egyikük roppant örült, hogy akkor ez is bekerülhet a már majdnem kész PhD dolgozatba.
U.I.2.
Az összes űrhajónak sikerült átjutni a féregjáraton a kis zöld lényekkel. Egy másik galaxisba kerültek és egy olyan bolygón akarnak majd leszállni, amelyen a műszereik megfelelő feltételeket jeleznek.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/