And what do you write about?
Ültem a két nővel szemben a félelemtől belülről remegve, a kialvatlanságtól végsőkig elcsigázottan. A belőlük kiáramló lelket érzékelve tudtam, hogy az egyik szeret, míg a másik csak úgy tesz, mintha szeretne, de valójában ellenszenves vagyok neki. Érzi, hogy valami olyasmit tudok, amit nem tanítanak az iskolákban, s amit ő maga sem tud, bár szeretne. Kettejük közül ez utóbbi volt az alacsonyabb rangú, a kérdező, az „interlocutor” – elnyomott, kinézett, felemás karriert befutott, cím nélküli hervatag nő magánéleti és munkahelyi problémákkal. Erőltetett vidámsággal, ál-energikusan, fontoskodva kérdezgetett, míg a másik, az „examiner”- szintén idősödő, kissé gőgös, megszállott, magányos nő, akinek címe, rangja, így tekintélye is volt, csendben figyelt. Jegyzetelte a hibákat, mosolygott, bólogatott, egyetértett, egyfajta elismerés áramlott felém belőle. Egymás után pörögtek a kérdések, s én próbáltam minél gyorsabban és értelmesebben válaszolni.
- And what is your hobby? –kérdezte az elnyomott.
- Well – kezdtem bele a válaszba -, I have got several hobbies. I like reading very much, but unfortunately I have got very little time to do it. Moreover, I like listening to music, taking photographs, gardening and writing.
- Do you write?
- Yes, I do.
- And …publish?!
- No, but…sometimes it occured to me. But not under my own name.
- Why not?
- I don’t like publicity.
- And …what do you write?
- When I was young, I wrote poems, but now I write short stories. I think, this genre suits my character the best.
Csend lett. A megszállott még elégedettebb elismeréssel, az elnyomott pedig gyanakodva méregetett.
- And what do you write about? – kérdezte. Elkerekedett a szemem. Hirtelen megéreztem, hogy az elnyomott azt hiszi, hazudok, vagy fennhéjázok, és próbára akar tenni.
- What a question to ask… – formálódott bennem a kérdés, de a nyelvem óvatosságból nem mozdult. Hát tényleg így van! – gondoltam csodálkozva, mégis diadalmasan tudatom egy másik síkján – mindig tudtam, hogy így van! Úgy látszik, ezt a kérdést senki nem kerülheti ki, ezt a civil értetlenkedést az írás körül meg kell szokni, el kell fogadni. Talán megkísérelhetném elmagyarázni, hogy is van ez, de itt és most nem tudom.
- Well, I write about life. You know, what I see. For example there is a short story of mine about a man, who has lost his leg. This one- legged man has been standig at the gate of his house for years… I personally don’t know him, I only saw him from my car. He lives in a tiny-viny village at the back of beyond…And … my latest short story is about the homeless. Once I saw a couple int he street. It was really astonishing… I will give you a copy of it, if you want.
- Oh, thank you very much! That is very kind of you! And … maybe one day you will change your mind and publish…
- Maybe- feleltem. When I get old.
Author: Gál Mária
Most elmondom, ki vagyok. Az első nap : Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse nem voltam senkinek, nem voltam senkinek. A második nap: Születtem. A harmadik nap: Elvegyültem. A negyedik nap: Kiváltam. Az ötödik nap: A Hortobágy poétája voltam. A tragédia. Hasadt kárpit mögé parancsolt névtelen faragó. Kárhozott, kacagott, aggastyán-hítta halott szám. 72. Eltemettem mélyen a nótát. Sikáltam hajót, rántottam az ampát. Ostoba urak közt játszottam a bambát. A hatodik nap: Kacagó szél suhant el fölöttem. De hirtelen váratlan Átölelt az Isten. A világ lettem. Minden, ami volt, van. Üres sír. Szent Dalnok. Tolvaj allúzionista. Őrző. Újraalkotó. Földre szórt gyöngyszemek nyitója. Rónák fölött úszó, szabad, tiszta harangszó. Vad kertjét elhagyó orosz lány. Levelet olvasó Tatjána. Ősz bárd. A legbátrabb. Így formálódtam egykor. Ez mind én vagyok ma. A hetedik nap - az Ünnep: Te én leszel, S én Te leszek. Így leszünk Mi - a világ újra meg újra. Több nem leszek. Minden más titok. Nem könyörgök. Irgalmazzatok.