Szívem már rég belepte volna
A magány grafitszürke pora
Vagy benőtte volna a moha,
De azt is csak Észak felől,
Mert, mint tudjuk, a fákon arra nől.
Viszont ezen történések
Nem mentek s mehettek végbe,
Mert a szívem lombos erdejének
Lett egy amolyan…kertésze,
De, ha már erdő van ott, akkor erdésze.
Ezt foghatnánk a szerencsére
Vagy akár az Isten kezére,
A sorsot irányító kétoldalú érmére,
De az egésznek egy a lényege;
Tőle(d) kelt az erdőm életre.
2024. 04. 09. – B. R. M.
Author: Busa Regina Mária
Már egészen fiatalon elkezdtem megismerkedni a történetmesélés, a gyerekversek és mondókák világával. Még óvodásként találtam ki saját kis történeteimet. Általános iskolás éveim alatt még inkább megszerettem az anyanyelvemet, és rengeteget meséltem édesanyámnak és a nagyszüleimnek a saját kis világaimból. Később, középiskolás koromban, a zenés-dráma tagozaton verseket és dalszövegeket is írtam, és a szenvedélyem a történetmesélés iránt is megmaradt. Egy baleset és egy szerelmi csalódás hatására újra visszatértem az íráshoz, és azóta is folytatom, téglánként építgetve szerzői pályafutásom.
