A legszebb nyáron mosolyognék,
Amikor a tükörbe nézek.
És minden áldott, hű reggelén
Simogató mosolyod ébreszt.
A tenger hulláma fürösztne,
Víg madárcsacsogás kísérne.
Éjjel-nappal fognám a kezed.
Szerelmedbe merülnék végleg.
Azon a nyáron …tudom révbe érek…
Fények és álmok …csak rólam beszélnek.
Tudnám, szeretve lenni…borzongatóan édes…
Érezném, hogy milyen jó, hogy milyen szép az élet.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...