Szende tehénnek bikaborja
Szopásban ékes, rámenős
Szeretne lenni, mint az apja
Evős, erős, és hős, ha nős!
Csecsemőtejjel, vak reménnyel
Növelte szügyét és farát
Vakhittel szopta önmagába
Talál magának hű arát
Buzgott a vére, friss erővel
Hevítette a gondolat
Megtudni, hölgye tőgye mit rejt
Fülébe búgni titkokat
A kis patásra várt a nagy rét
Hol ifjoncként serénykedett
Tehénlepény jelezte útját
Hol nője eltehénkedett
Remélte, nyílna száz virága
Tehénnel lenni száz napot
Ám már a mára nincs a mátka
Búghatja hát a holnapot…
Hisz jött az álnok állatorvos
Nyomott egy gyönge altatót
S a reményteli kis bikából
Csinált egy csalódott tinót
A bús barom tán elmereng még
Ha jő tehén, és ráköszön
Hogy hol maradt a lánykakérés
Hogy hol maradt a csóközön
Bikányi terve kósza ábránd
Igát hiába törne szét
Tehénremény nem hozza lázba
– Elökörködték életét!
Author: M. Tóth Sándor
1955-ben születtem Tatabányán, azóta is itt élek. A középiskola elvégzése után nyomdász lettem. Életem túlnyomó részét az újság előállításának szenteltem. Dolgoztam mettőrként a nyomdában, tördelő- és tervezőszerkesztőként a helyi megyei napilapnál, és voltam ugyanitt hírlapíró, fotóztam, ha arra volt szükség. A szépirodalom? Első versemet már gyermekkoromban megírtam. Azóta folyamatosság vált ez a ,, betegségem'', bár prózával is foglalkozom. Hobbim az irodalom, zene, fotózás. Az utóbbi esztendőkben hat irodalmi verspályázaton vettem részt. Háromszor kiemelt díjat kaptam. Az Irodalmi Rádió megméretésén tavaly második, idén harmadik helyezett lettem. Ezek kapcsán négy antológiában szerepelnek műveim.
