Mikor ősszel az utolsó, bágyadt levelek hullnak,
Akkor már az álmok is meghalnak.
A természet elveszti minden reményét,
Megölte magában minden erényét.
Ködös, keserű könnyei szívére peregnek,
Végtelen hosszú jégcsappá dermednek.
Sárgult falevelet kavar a vén szél
És halott, megfakult álmokról mesél.
Reményvesztett, fáradt a szomorú világ,
Az ágakon se nő idén már virág.
Köd szitál a fák görcsös derekára,
Csak reményvesztett alvás maradt mára.
Ködből gyűlt könnycsepp utolsó levelén,
Alszik a természet végső reményén.
Kedves álmot ringatnak csupasz ágak,
Rücskös kéreg őrzi az édes vágyat.
Megpihenő gallyak arról mesélnek,
Amint tavasszal életről zenélnek.
Author: Vajna-Kánagy Rozi
A nevem Vajna Tamásné. Írásaim alkotójaként Vajna-Kánagy Rozi, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok. A Hajdú-Bihar vármegyei Pocsajban élek, egy felnőtt fiú és leány boldog édesanyja, egy csöpp tündérkislánynak pedig a nagymamája vagyok. A mesékből is ismert Hencidáról származom, ahol valóban egy mesevilágként éltem meg a gyermek- és ifjúkorom, ugyanis csodás természeti környezet vett körül és olyan kivételes emberek, akikről számtalan verset lehet írni, vagy meséket szőni. Hosszú évek óta óvodapedagógusként dolgozom a település Kikelet Óvodájában, ahol a legkisebbek között töretlen szeretettel gyakorlom a hivatásom! A családom és a hivatásom mellett a legtöbb művészet lelkes rajongója voltam mindig, legyen szó irodalomról, festészetről, szobrászatról, építészetről, színházról, zenéről, de bármi másról. Mivel vidéken élek, ezer meg ezer szállal kötődöm a természethez, így szűkebb és tágabb környezetemhez, a vármegye ilyen és fentebb említett értékeihez is. Régóta írok mindarról, ami belülről megérint, megindít, de eddig csak a fiókban porosodtak az írásaim. Úgy gondoltam, most bátorkodom a fiók mélyéről kilépni és az első bizonytalan lépéseket megtenni írásaimmal a külvilág felé.
2 Responses
👏 + 🫱🫲, Gábor
🙂🙏🤗