Furcsa érzésekkel keltem reggel,
Nem tudtam merre vagyok fejjel.
Kinéztem az ablakon, nem láttam mást,
Csak furcsa tejföl állagú égi áldást!
Elindulni féltem, nehogy valami elüssön,
Vagy hogy valaki a hátam mögé ne kerüljön.
Nem félek, talán nem is kell a valóságtól,
Nem vagyok gyáva nyúl, ki megijed az árnyékától.
De a sűrű tejföl ködben lépkedve,
Az érzékszerveim „kihegyezve”,
Felkészülve minden rosszra, mi történhet,
Hogy lesz ki esetleg eltéveszti a környéket.
Köd előttem, köd utánam,
Kitudja merre visz a lábam!
Nem nézek előre, túl messzire,
Hátra minek, ott már nincs senkise.
Ködbe vezetne a sorsom útja?
Eddigi életemet a sors is sújtotta.
Most már őt végre elengedtem,
Szemébe néztem, s lecseréltem.
Most én vezetem a sorsom tovább,
Mi küzdeni hívott, de ő már gyávább,
Így most már inkább megfutamodik,
Míg én erősebb lettem, ő halványodik.
Ködből jöttem, ködbe megyek,
De veletek én boldog leszek.
Bátran megyek, s török lassan előre,
Mert barátaim jönnek velem, karöltve.
Author: Benyó Attila
Benyó Attila vagyok 1987-ben születtem, jelen pillanatban is Békés megyében élek Csorváson! Voltak már próbálkozásaim az írás terén pár évvel ezelőtt is de ennyire intenzíven 2024 áprilisa óta kezdtem bele! Nem bántam meg! Szeretek írni és tudom hogy még van hova fejlődnöm és a hibákat kijavítani! De tanulékony vagyok és szeretem csiszolni a tudást! Remélem sok-sok hasznos tanáccsal tudunk egymásnak segíteni! Egyébként a az írás mellett a kerékpározás és a futball ami még leköt! Borzasztóan hálás vagyok, személy szerint sosem gondoltam hogy ideáig is eljuthatok! Köszönöm a meghívást!
