Túlcsordult érzelmeim,
Szöknek belőlem szabadon,
Nem állok ellen, hagyom,
S csattanak hangosan a betonon,
Hullanak könnyei a múltnak,
Búskomor vidámság,
Magány a társaság,
Mélybe veszett szabadság,
Sosem volt szerelem,
Csókolt illúzió,
Hallucinált délibáb,
Elképzelt vízió,
Mégis, ha néha látlak,
Még harcolok a múlttal,
Emlékek támadnak,
S új érzelmekké válnak….
![Vallyon Miklós](https://irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2024/09/vallyonmiklos-96x96.jpg)
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
„Magány a társaság,”
Lépni kell!
Szeretettel: Rita