Rózsa Iván: Tetszhalottak

Rózsa Iván: Tetszhalottak

Az emberek többségén ott feszül az istráng:
Szabadabb náluk sokkal prérin a musztáng.
Nem tudnak szárnyalni szabad madárként:
Holtuk beálltát megállapítja egy halottkém.

Budakalász, 2024. szeptember 22.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Tarrósi Éva

Jelenlét

Belenyújtózom a pillanatba jelenem minden sejtjével megragadva ujjhegyeim végéig kinyúlok szétterülve burkom belsejében agyamba hasító éber gondolat tudatosítja jelenlétem. Megint reggel. Lanyhuló lelkesedéssel érintem kávéscsészémet

Teljes bejegyzés »

Új világ

Oly fényesen csillog a lány szeme, szívében már bimbózik a rózsa, karcsú dereka, csodás külleme, ajakán kedvese forró csókja. Csodás szép szerelem, epekedés, lebegés, szenvedély,

Teljes bejegyzés »

Szösszenet

Szösszenet Kis szösszenet Bianka legkisebb unokám az őszi szélben lelátogatott hozzánk, Amint meglátott ,mosolyt vetett reám hátralévő napjaimra ez lett a kabalám Szösszenet csekélyke orvosi

Teljes bejegyzés »

Akaratpróba

A Fiunk második osztályba járt, amikor a szünetben a tanító néni egy másik kisfiúval az otthonába küldte, hogy hozzanak el két kerti szerszámot. – Most

Teljes bejegyzés »

Egy utolsó lopás

Régóta hallgatok, némán tűrök. Magamba folytottam mindidáig, Hogy irigye vagyok a másnak… De megszoktam már a hiányt.   A teremtő rétjét járva megláttalak, Nem tudtam

Teljes bejegyzés »

Az elveszett varázspálca

Author: Tornyai Noémi Kisiskolás koromtól kezdve írok verseket és meséket, amiket mindig nagy örömmel olvastam fel a testvéreimnek. A gimnáziumi és egyetemi évek alatt inkább

Teljes bejegyzés »