Haldoklott a kis virág.
Az enyészetnek megadta magát.
Nádszál teste meggörnyedt,
feje horpadt mellére esett.
Gyermekeit, kicsi bimbócskáit,
a haragos nap izzó sugara
egytől-egyig elsorvasztotta.
Megyek utánatok én is kincseim,
szerelmetes, szépséges gyermekim.
Hang nem jött ki belőle,
gondolatai szálltak fel a mennybe,
s elsötétült minden előtte.
Csepp-csepp, majd megeredt.
Zápor áztatta a haldokló testet.
Szellőcske ébresztgette,
napsugár kényeztette,
éltető víz erősítette.
Belepirult a látványba,
mikor meglátta magát a tócsába.
Elrepült néhány nap,
karcsú testén új hajtás sarjadt.
Szirmaim lehullni már hagyom,
hiszen érzem, kinyíltak nagyon.
A világot gyermekeimre hagyom.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben - édesanyám távozása után - űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen - Solymáron - élek.