Betáncoltál az életembe.
Táncoltál és csillogtál,
mint vízen a fény.
A felkelő nap fénye.
Valami csodát ígérve,
és mire észbe kaphattam volna,
már el is tűntél.
Eltűntél,
és csak az emlékek hullámzó fodrai maradtak utánad.
S, a csend,
mit már harsány hangod nem tör meg.
És már hiába nyúlok utánad.
Kezem, már csak emléked
markolhatja meg.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
Remek sorok.
Szeretettel: Rita