Elveszem benned,
csak így,
magamban.
Titkolva előtted,
egy szót sem szólva.
Csak nézem,
s csodálom szemed,
hullámzó hajad,
még a kezem is remeg.
Úgy szólnék hozzád,
de nincsenek szavak,
gombóc a torokban,
ajkaim lefagynak.
Mint valami csodát,
úgy látlak téged,
üvöltve mondanám,
Szeretlek, Szeretlek.
Kiszáradt számból,
nem fakadnak a hangok,
állok itt előtted,
s magamba zárom varázsod.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.