Suttogó karácsonyi sütiformák
A nyár, az ősz elröppent, október végén kezdett bejelentkezni először a tél. Havas esővel. Andrissal, a bátyjával eltették gondosan a kerékpárokat. Marika úgy gondolta, ez a gyerekek különleges évszaka. Szenvedett kicsit, amikor csípte orrát a hideg. Ám hamarosan üdvrivalgással köszöntötték az igazi hóesést. Kavarogtak a hópelyhek a kertvárosban.
A friss hó könnyen összeállt. Lehetett hemperegni is benne. Marika a szerette ezt, úgy tapadt a gyapjúkabátjára, mintha apró gyöngyszemek borították volna. A hólapátolásban segíteni, az még nagyon távolinak tűnt. Várni kell a szánkózással, hóerőd és hóember építéssel is. Mami megtanította Marikának, hogyan védje sállal az orrát. Elmagyarázta, miért ne fogja meg csupasz kézzel a szabadban a fém tárgyakat. Nem tudott ellenállni ennek sem akkor, amikor az első vastagabb hótakaró beborította a korlátokat, az oszlopokat. Végighúzta mindegyiken a tenyerét, utána ki is vörösödött mindkét keze.
Mami volt egyébként a legjobb hőmérséklet és hó előrejelző is. Csak kinézett, ha ellátott az utca közepéig, pontosan közölte a mínuszokat. Ha az utca végéig köd lett, a hóesést. Módszere mindig kiválóan működött, nem okozott csalódást. Marika sajnálta ugyan a fák lehullott leveleit, az őszi kerékpártúráit Andrissal, barátaival. Izidorra, a sünmalacra is sokat gondolt. De vágyakozott a fehér hótakaróra, a téli szünetre, az adventi várakozás hangulatára, a karácsonyra.
Advent kezdetén örömmel üdvözölte a szokásos konyha-angyalkötényes napot. Mami mellett. Erre a napra a barátnőit is meghívta. Pont ez a nap hozta meg az első, igazán nagy hószakadást. Megjött a tél. Andris és apu már rohantak is, hogy lefotózzák a csodát, amikor a kertben minden vastag hólepelbe öltözött. Azután kezdték gyúrni a hóemberhez valókat a friss, szűz hóból, utána elsöpörték a kerti utakat. Marika és barátnői kivételesen nem csatlakoztak. Mást gyúrtak a meleg konyhában.
- Mami sütni fog. Ő aztán tényleg varázslatosan tud. Sok türelme és nagy gyakorlata van benne.-dicsekedett Marika a lányoknak.
- Az én anyukám is szokott sütni, de kevés az ideje, és egyszerre több dolgot is készít a konyhában. Duzzog is apura, amikor az ebéd után tálalja a rácsoskaput, mert késsel kapargatja a linzer alját.-mesélte Nórika.
- Nálunk meg az történt, anyuci még sírt is. De csak a nagy mézes sütemény készítés utáni napon. Száradtak a figurák az új, gyönyörű, márványos borítású, beépített konyhaszekrényeinken. Nagyon sok helyet foglaltak. Mindegyik odaragadt. –Mami mosolygott, a lányok nevettek.-Sőt,-folytatta Gabi-a színes mázak lecsorogtak a szekrények oldalára is. Késsel meg széles műanyag süteménylapáttal véste fel valamennyit könnyek között. Apu vigasztalta.
- Sebaj, kedvesem! Neked sikerült legalább az, ami nekem nem. –és beleharapott éppen egy kőkemény linzerharangba- Ezek a kiváló mézesek a legjobb ajtóékek lesznek. Erre kitört a hangos nevetés a konyhában. Gabi is kuncogott a saját esetükön.
- Mi ritkán készítünk házi süteményeket-vette át a szót Ildikó-az anyukám másoktól szokta megrendelni. Nem kell hozatni sem, apu érte megy kocsival. Finomabbnál finomabb édes és sós ünnepi süteményeket belerakják nagy dobozokba, szépen csomagolva selyempapírba.
- Ó, azt én is szeretem, ismerem az őszibarackot, az nagyon finom. Mi is készítünk ilyet ma?-érdeklődött Nóri, akinek a kezében volt már a mérőedény meg egy tál liszt.
- Kislányok! A kezünk is járjon, ne csak a szánk! Bizony, a sikeres sütéshez legfontosabb a jó alapanyag, az idő. Mosatlan kézzel sem lehet, sem konyhai angyalkötény nélkül tenni. Sikerének, finomságának az igazi titka az,-amit am mi is megteszünk. Bele kell sütni a szívünket, a lelkünket is. Meg kell egy kis fantázia is. Már mindent elrendeztem, előkészítettem. Én varrtam a kötőket. Válasszatok magatoknak erre a különleges napra!
- Vannak angyalos kötények is?-ámuldozott Nóri.-Én még sohasem láttam egyetlen angyalt sem, csak rajzfilmben vagy mesekönyvben,
- Én sem. – mondta Mami.-De beszéltem olyanokkal, akik
- És ha nem mondtak igazat?-faggatta Marika.
- És mi van, ha igen?-mosolygott Mami. Ma ennek is utána járhatunk. Ízletes, ötletes sütiket fogtok készíteni és hazavinni. Ajándéknak is kitűnő, gyönyörű karácsonyfadíszek, ehető. Angyalokat is meghívünk, ettől lesz olyan élvezetes. Mert a képzeletünk angyalkötényben szárnyalhat feléjük. Milyenek szerintünk az angyalok? Mindenki felkészült?
- Én eddig úgy képzeltem-simította el kötényét Gabi-, hogy az angyalok labdáznak vagy játszanak, és a mennyben laknak a Jóistennel. Nem sütnek-főznek, nem dolgoznak semmit. Csak lebegnek a levegőben és énekelnek. Melyik a margarin?-kérdezte végül.
- Rá van írva- Marika elolvasta- Nahát, ez úgy hangzik mint egy angyalnév. Már formálták a linzertésztát, és egymásnak adták a szót, nem csak a nyújtófát és a sütiformákat.
- Lehet, hogy van némelyiknek szárnya, némelyiknek nincs- Marika a saját kis nyújtófáját vette a kezébe.
Akkor lépett be apu és Andris. A finom mézes, fahéjas karácsonyt idéző illatok, a meleg, a csacsogás hangjai voltak csalogatóik. számukra. Andrist azonnal befogta Mami a dióbél darálásra. Miközben bedugta a konnektorba a darálót, ő is okoskodott
.-Fiú angyalok is vannak. Fehér nadrágot viselnek és fehér inget. Csak a lány angyaloknak van hosszú, fehér köntöse. De mindegyiknek szőke a haja, nagyon világoskék a szemük. Apu közbevágott:
-Akkor biztosan komiszkodnak, birkóznak, rosszalkodnak is az angyalkák.- és a kaskából eszegetett a már frissen sütött munkácsi tepertős pogácsákból.
-Apu, ez nem is igaz!-ellenkezett Andris-Ők jók, boldogságot, a jó híreket hozzák. Akik nem, azok büntetésből kapnak cipőt, azt viselniük kell. Az angyalok mezítlábasok. Szárnyuk is van, repülnek.
-Hm.-Repülnek a boszik is!-Elmeséljem a lányoknak?. és közben nevetett a bajusza alatt apu. Andris elvörösödött, és gyorsan bedugta a diódarálót újra, minél kevesebbet halljanak mások a történetből.
– A havas erdőn jöttünk keresztül a kocsival, Andris megijedt, két lebernyeges, kapucnis, fekete alaktól. Seprűnyélnek hitte. Én megálltam, közelebbről láttam, csak a közeli Szent Anna apácái voltak, lejtették a fenyőfát, vitték volna karácsonyfának. Segítettem nekik, felvettem őket.-Andris megkönnyebbült. Senki nem csúfolta a tévedéséért és az ijedségéért.
-Még palacsintát is kaptunk.-ennyit tett csak hozzá Andris.
-Az angyalok is lehetnek ijesztők – toldotta hozzá Nóri-, mert olyan koronájuk van, ami körül tűzlángok lobognak, és nagyon erősek.
-Nekem van saját angyalom, bizony!-kérkedett Dóri. Mindig ül a legnagyobb felhőben, ott látom az égen.
-Van kifejezetten karácsonyi angyal. Ebben teljesen biztos vagyok, meg szerelemangyal, anyut és az aput összehozta egymással. Védangyal is van. Vigyáz rám.-Marika így tette teljessé a saját fantáziájában a képet. Mami a kész mézeseket hűlni tette
-Az angyal szerintem csillog, ragyogó fény veszi körül, az a glóriája. Fuvolázik vagy aranytrombitát fúj meg hegedülni is tud. Láttam a kis szobrokat a boltban.- emlékezett Nóri. Ezen elmélyedve gondolkodott Andris.
-Akkor nem értem, hogyan tud fogni gyertyát is a kezében? Meg a csillagszórós, útbaigazító pálcáját?
– Azért angyalok, hogy mások legyenek, mint mi Én hiszem, hogy vannak, jót akarnak, jó barátai és segítői a Jóistennek. Talán ott is laknak nála.-Marika könyökölt, szedegette össze a törött mézeskalács darabkákat a szalvétás tálcára.
-De lehet, hogy kapnak szolgálati felhőpalotát, meg angyalcsaládot.
-A szalvétákat szépen rendezzétek el. Majd tekerjétek össze!
A szalvéták izgatottak lettek, mert eddig a csomagban várakoztak, hogy hivatásukat betöltsék a terített asztalon. Versengtek egymással. A mikulásvirágos, a télapós, a csillagos, a szarvas mintás. A kislányok a saját készítésű sütemények rendezésébe mélyedtek, gondosan válogatták ki a saját angyalformáikat, eltervezték a díszítésüket. Mami megtisztogatta a sütiformákat, visszatette a helyükre.
-Láttátok? Hallottátok?-szólalt meg az egyik forma. Állandóan csak rólam, az angyalokról beszéltek. Én vagyok a legkülönb forma-. gőgösen és nyafka hangon illegette magát a trombitás, szárnyas angyalforma-.Csak olyan keskenyre tervezték a nyakamat-sopánkodott-nekem tört le legtöbbször a fejem, úgy kellett visszailleszteniük
-Te csak ne panaszkodj!-dörren rá a legrégibb, még a háború előtti időből maradt öreg karácsonyfa alakú kiszúró forma. – Mit szóljak én? Az ágaimmal, a csúcsommal?
-Na, de nekem sem volt könnyű!-szólalt meg a legnagyobb csillagforma. A fiókban a harangformákhoz sodródott közelebb.
– Nektek a legegyszerűbb.-Erre a többi forma is irigykedve fordult a hóember, a harang és a dió meg a páros csengettyű felé.
– Éppen ezért készítettek belőlünk a legtöbbet. Mi vagyunk a legkedveltebbek.
A fontosak. Vegyétek tudomásul!
A fül számára hallhatatlan, suttogó sütiformák perlekedésének a fiók újabb kihúzása vetett véget. Bekerült melléjük a maradék sütőpor, a kenőtollak és a habverők is.
– Nagyon kimerítő napunk volt.-nyújtóztak ki. Egy ideig békén hagynak minket.
’Gyertyafény, szép remény, karácsonyi sütemény’-szavalták együtt a gyerekek az ismert költő sorát, Mami dallamot dúdolt hozzá. Zöld terítőt tett a tiszta asztalra, fehér, apró csillagokkal. Középre a barna, régi, családi darab került. A fa tálca. A maradék süteményeknek. A végeket, a feleket, még a morzsákat is külön kristálytálba rendezték.
– Mintha egy kicsi batyut, úgy formáljátok a maradt szalvétákat a mézes süteményeknek. Tegyétek ebbe a tálba! Maradék és kóstoló az angyaloknak.
– Esznek egyáltalán az angyalok?- kérdezte Marika.
– Lehet, hogy elég nekik a gyöngyharmat- mondta Mami. Meg jóllaktak azzal, amit láttak és hallottak itt ma délután. Élvezettel, szeretettel készítettétek a karácsonyi édességeket. Illatosak, formásak, díszesek, édesek. A szíveteket is belesütve. Fantáziával színezve. Szeretteiteknek meglepetésére. Rájuk gondolva. Meglátjátok, emlegetni fognak titeket minden karácsonykor érte! A család kedvencei lesznek. Másnap reggel a legjobban csodálkozott Marika, amikor minden szalvétabatyu kibontva, üresen maradt a tálcán. Andris még aludt. Mami kávét főzött, apu éppen most ült csak az asztalhoz. Marika kérdezősködött, ki ette meg mindet? Még a morzsákat is? Apu mélyen hallgatott, nagyon remélte, Mami sem fogja leleplezni. Aki a kávéscsészét nyújtotta neki. Apu közben cinkosan rákacsintott.
– A karácsonyi sütiformák és a kész sütemények betöltötték a szerepüket, Marika!-magyarázta szelíden Mami. Év végén, de még az idén kiürülnek az adventi teli tálak. Talán csipegették az angyalok. Csakis finom ujjacskákkal lehetett úgy tenni, hogy össze sem gyűrődtek a szalvéták sem. Apu is mosolygott, rábólintott a nyomaték kedvéért.
Marika megnyugodott. Igaz lehet minden. Most örült igazán annak, hogy ő a karácsonyi angyalformát választotta. Abból készített mindekinek különböző díszítéssel, és becsomagolta. Dobozkájában vannak karácsonyig. Andris angyalára fehér nadrágot és inget színezett a cukormázas ecsettel. Elővigyázatosságból ellenőrizte is a saját süteményes dobozát. Minden rendben van-e benne. Közebn az ismert költő versét mondogatta. Mami a konyhából dúdolta a dallamot.
’Gyertyafény, szép remény, karácsonyi sütemény. A házban énekelnek, táncot járnak, körben angyalhaj lobog.’
Author: Fodor Ágnes
A szokásos módja minden első találkozásainknak, szerepléseinknek. Szerzőként, íróként udvarias gesztus, cselekvés és tény. Az Olvasó Közönség és az Irodalmi Rádió alkotói közössége, szerkesztői előtt Fodor Ágnes vagyok, szeretettel és tisztelettel üdvözlök Mindenkit Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéből, a Tisza melletti élhető kisvárosból, Martfűről. Olyan kalappal köszönök, amely a sajátom és azt adhatom magamat bemutatva, ami a kosaramban van. Nem alakítva ki rangsort sem, mi elsődleges, másodlagos az utamon. Nem mellőzve a tradícióimat alkotói pályámról sem. Valami régi – valami kölcsön – valami új – valami kék. Ez a felépített terve bemutatkozásomnak. Adhatnék hatáskeltő, extravagáns és rendkívüli jelentőségű kezdést is, de az csak egy pillanatra érdekes. Kosaramból csak hármat-négyet engedek ennek: nyugalmazott irodalom-, és zenetanár, aki tíz éven át mellesleg irodalomelméleti és tudományos esszék írójaként kétszeres Jókai-díjas lett 2018-ban és 2023-ban, és háromszoros különdíjas, aki orgonista is. Leendő Olvasóim többségét nem szeretném ezzel kígyóbűvölni. Írásaimmal akarok jelen lenni továbbra is, csak a színük lett árnyaltabb, eredetibb és egyénibb. Szerepe van ebben a saját egyéni törekvéseimnek, szándékaimnak, a késztető, teremtő képzeletem szabadon engedésének novellistaként, elbeszélőként, regényíróként. Szerepe van ebben a gondviselésnek, mert még nem készültem el önmagam megteremtésével: a martfűi tollforgatóval sem. Praktikusan van szerepe ebben az Irodalmi Rádió „Novellák 2024” pályázatának, inspirációjának, két...
