Zord téli estén

Zord téli estén
Csikorgó hideg van.

Süvít a szél.
Fáznak a fák, sírnak.
Megjött a tél.
Zengés és zúgás hoz
Minket lázba.
A huzat ajtóstul
Tör a házba.
Pattog a tűz ám bent.
Ülj le! Várja.
Hajlong, táncot lejt a
lángcsóvája.
Kályhához húzódunk.
Árny játéka
Pírt csal orcánkra, ez
Ajándéka.
Lenyugszunk mi. Öröm.
Együtt vagyunk.
Egy zord, rideg napot
Hátra hagyunk.
Megmutatja a tél
Igaz arcát.
Már-már úgy hittük, fel-
Adta harcát.
Wágner Judit
Author: Wágner Judit

Wágner Judit vagyok. 59 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 34 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már több ,mint 250 versemet töltöttem...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Megmutatja a tél
    Igaz arcát.
    Már-már úgy hittük, fel-
    Adta harcát.”

    Valamikor azt hallottam, hogy nem eszi meg a kutya a telet. Persze akkor mások voltak a telek, mint manapság.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Tétlenül várlak

Edit Szabó : Tétlenül várlak Szívrepesve várlak én szép reményem, Tengernek partján üldögélek némán. Lehajtom fejem, várakozok székben. Testem nem mozdul, néma tétlenség vár, Messzire

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorjányi Erzsébet

Tengervihar

Tengervihar Viharban áll most a tenger, Vad hulláma a partok szélét dúlja, Odébb lök egy halászhajót, Ma már úgy sem lesz több útja. Szél süvít

Teljes bejegyzés »

Csillagvándor

— hommage á Saint-Exupéry — Életrajzom évezredes menetrend firkák… A halhatatlanok köréből nevemet kiírták, hisz’ érák homályába űztek el az intrikák, bár lélektanból égi bölcseknél

Teljes bejegyzés »

Vakvágányon

Vakvágányon   Csak egy mozdony vagyok, Az élet sínjein; Kissé fakultak már oldalamon, A piros színeim. Megéltem száz és száz, Nyarat és telet; Láttam millió

Teljes bejegyzés »

Ghosting

Tegnap óta nem is írtál, Jó reggelt sem kívántál. Tán elüldöztelek? Üzentem, bárcsak látnád.   Ha látnád, vajon reagálnál? Hiányod rosszabb a vártnál. Szavaidat vágynám,

Teljes bejegyzés »