Nincs mit mondanom. és nincs már kihez szólanom.
Ülök magányomban szótlanul, monoton.
Bánatba süppedve, konok egy szomszédom,
Mióta ténfergek nélküled. de nem panaszkodom.
A világ megy előre,csak én botladozom.
Nem hajlik már eszem, se recsegő térdhajlatom.
Csak ami fontos, csak arra emlekezem…
Milyen volt boldognak lenni,… az eletem veled.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...