Ködös
Köd előtt, köd után érted meg talán
Felmerül, üres vásznon életed talány
Tél mesél, tanít, hallgass szívedre.
Fejed a fagy alá, nincs válasz a miértre
Fehéren vakít a hó a lapon.
Gyáva kezekben jég olvad a napon.
Felőröl a pillanat, vége az egésznek.
Ropog a hó, alant élet tör az égnek.
Tiéd a lap, kérlek színezd ki végre,
Ahogy labdát kerget egy szelindek.
Aki akár te, főszereplője mesédnek.
Ha nem teszel semmit, az vétek.
Nincs holnap, ha fel sem ébredsz.
2025.01.25.
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten élek, 55 éves leszek nemsokára. Szeretem, hogyaz érzelmeim képekké váljanak, majd szavak formájában megjelenjenek. Mindig éreztem, hiányzik valami, ennél színesebb a világ. Befelé éltem, A versekkel elkezdtem megnyílni, kifelé élni. Köszönöm.