Boldogok…

Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.

Elalélt gyertyák fénylenek a sötétben
emberek jártak itt e görnyedt éjszakában
Világok határa nem rózsakerítés
nem dönti le soha a megnemértés
Elalélt gyertyák valamiről mesélnek
a kerítés megett remények legelésznek
Sóhajuk száll: itt járhatott közöttünk
mert csillagok jelezték isteni ritmusát
Áthatoló fénye áttörte a szent félhomályt
az Isten fia volt Ő, az élő fény világa
hogy felkészítsen minket az örökkévalóságra
Ő mondá egykor: boldogok a lelki szegények
kik hitből, békéből és szeretetből megélnek
Nem csúfítja el arcukat az anyagi ámulat
nem kísértik többé az evilági javak
A vad hajtásokat a szemétbe hányja
a felesleges terhét nem terheli társára
Nem lecsupaszított az Őt követő ember
jókora jussát búsásan megkapja
Így övék lesz a mennynek országa
Aki hátrahagyja felesleges terhét
a bűntől végleg megszabadítrja lelkét
A boldogság madara száll le a fejére
s nem hoz számára félelmet a világ vége . a világ vége

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A Kedveshez

Nélküled árva vagyok, Helyem e világon nem találom. Melletted nyugalomra lelnék, Lábaidnál heverve megpihennék. Égő ajkam kínzó szomját, Mézízű ajkad hűsén oltván, Másra már nem is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Csatlós Melinda

Mikor a Tázló befagyott

Béke és csend övezi a tájat, s talán így karácsony felé nincs is nagyobb ajándék, mint mikor az égből hulló fehérség egy végtelen takaróként borít

Teljes bejegyzés »

Pajzsod

Pajzsod   Eléd állok, búj mögém, Hogy testem pajzsod legyen, Hátha inkább köt belém, Gyalázzon, küzdjön velem!   Verjen, üssön, rajta hát! Másik orcám is

Teljes bejegyzés »

A lapát

Egy elvetemült gondolattól vezérelve hajnalban indultunk útnak. Jó meleg autónkban hol énekelve, hol viccelődve haladunk a jégtől fagyos úton. Mindig tréfás JPS-em borsot törve az

Teljes bejegyzés »

Reggeli csend Ma minden olyan hallgatag, mintha nem kelt volna fel a Nap. Alig jár ember a városon, madár se szól az ágakon. Mintha nem

Teljes bejegyzés »

Én mindig várlak Akkor is, hogyha nem akarlak, mert zárva már minden ablak, állok némán az éjszakában, és reszketek láthatatlan lázban. Akkor is, ha többé

Teljes bejegyzés »