Jutkának
ha akkor nem, hát lehetett volna máskor.
ha ott nem, hát lehetett volna máshol.
ha azt nem, hát lehetett volna mást,
s ha veled nem, hát lehetett volna mással.
ha nem akkor, hát lehet, hogy majd máskor.
ha nem ott, hát lehet, hogy majd máshol.
ha nem azt, hát lehet, hogy majd mást,
s ha nem veled, hát lehet, hogy majd mással.
de, tudod, jó volt akkor és ott és azt és veled.
de, tudom, lesz jó még máskor, máshol, más és mással.
de az emléked akkor sem cserélem fel
sem máskor, se máshol, se mással…
1977.08., 21 évesen
illusztráció: Finding absolute extrema on a closed interval (video) | Khan Academy
(„abszolút szélsőségek keresése zárt intervallumon”)
további írásaim: Bejegyzések ‹ Irodalmi Rádió — WordPress
blogcím: Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)
Author: Ivántsy Gábor
Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...
2 Responses
„de, tudod, jó volt akkor és ott és azt és veled.”
Jönnek, jöhetnek másnak, de ami valamikor szép volt, azt feledni nem lehet.
Szeretettel: Rita
hát, úgy tűnik, lehetni lehet (egyeseknek sikerül), de nem igazán érdemes. a végén hiányozni fognak az eldobott-kiirtott-elnyomott érzelmek-érzések.
üdvözlettel: Gábor