A kis kobold

A kis kobold

 

Oltárom egy vén komód,

Rajta ült egy kis kobold.

Kicsi volt, de oly erős,

Mint a gonosz mesehős.

 

Rám nézett és vigyorgott,

– Cimborám az ördög volt!

Döbbenetem végtelen:

– Van egy házi szellemem!

 

Mosolya kicsit bárgyú,

Vajon nagyon rosszmájú?

Haraggal meg nem sértem,

– Tréfálkozik! – úgy vélem.

 

– Lehet, kijött a fényre,

Unalmas a föld mélye!

Bár alakja ijesztő,

Lénye jobbá tehető!

 

Elmondom, hogy szeretem,

Ha nem bánt meg, kell nekem.

Csúf arcán fény ragyog,

Jóság által lesz boldog.

 

A manó megígéri,

Rossz énjét elfelejti.

Hasznos társ lesz a házban,

Nem vesz részt gonoszságban.

 

Háláját nem feledi,

Szeretet kell csak neki.

Ha néha huncutkodik,

Nem okoz kárt, csak mókázik.

 

Most már itt az otthona,

Rejti komód fiókja.

Ha kérem, segít nekem,

Barátként él mellettem.

 

Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi

Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Búcsú nélkül mentél el

Búcsú nélkül mentél el A viharok vad szeszélye, Földi ruhád nem kímélte. Zabolátlan éles karma, Ronggyá tépte, szétszaggatta. Az ifjú hév, mely úgy hajtott, Megfáradva

Teljes bejegyzés »

Örömmel élni

Örömmel élni Édenkert az életem. A kezemben egy alma mosolyra fakad, Megérint egy csoda, a szelíd öröm a lelkemből ki nem apad. Nincs palotám, kincsem,

Teljes bejegyzés »

Fény és árnyék

Éji árnyak karja átölel, Hívásomra csak a szél felel. Hegyeken repkedő félelem Lök szakadékba reményeket. Testem-lelkem meleg szóra vágy, Körbevon kenyérillatú láng, Lobog, áttáncol az

Teljes bejegyzés »

Délibáb

Pcsolinszky Kitty Délibáb   Lángoló kandallónál vacogva, sőt dermedten ülök. Szendergek, hallgatom, szerintük folyton mindent s mindenkit gyűlölök.   A szégyenek mellett éhezve keltem! És

Teljes bejegyzés »

Esélyt az életre

Esélyt az életre Odafenn a dicső, fénylő mennyországban élő lelkek, Türelmesen várják, hogy a földön testet ölthessenek. Sorsuk útját megtervezik, kiválasztják a szülőket, Csak a

Teljes bejegyzés »

Kötelék

Bőrszövetem alatt hosszú lomb – erek Szépen körbefutnak szívtől szívig Kapcsolódni könnyű, míg nincsenek sebek És míg a szeretet nem felnőttes, mély hit.   Megszeretni

Teljes bejegyzés »