A kis kobold

A kis kobold

 

Oltárom egy vén komód,

Rajta ült egy kis kobold.

Kicsi volt, de oly erős,

Mint a gonosz mesehős.

 

Rám nézett és vigyorgott,

– Cimborám az ördög volt!

Döbbenetem végtelen:

– Van egy házi szellemem!

 

Mosolya kicsit bárgyú,

Vajon nagyon rosszmájú?

Haraggal meg nem sértem,

– Tréfálkozik! – úgy vélem.

 

– Lehet, kijött a fényre,

Unalmas a föld mélye!

Bár alakja ijesztő,

Lénye jobbá tehető!

 

Elmondom, hogy szeretem,

Ha nem bánt meg, kell nekem.

Csúf arcán fény ragyog,

Jóság által lesz boldog.

 

A manó megígéri,

Rossz énjét elfelejti.

Hasznos társ lesz a házban,

Nem vesz részt gonoszságban.

 

Háláját nem feledi,

Szeretet kell csak neki.

Ha néha huncutkodik,

Nem okoz kárt, csak mókázik.

 

Most már itt az otthona,

Rejti komód fiókja.

Ha kérem, segít nekem,

Barátként él mellettem.

 

Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi

Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ha napba nézel

Ha napba nézel és elveszted a látást, örök sötétségként tör rád a valóság. Bár szabálytalanul gyulladnak fel fények, nem világítják meg hátul az egészet. Körvonalazódnak

Teljes bejegyzés »
Versek
Petes H. László

Várandós neszek

      VÁRANDÓS NESZEK       Előttem megkövült könnyek zápora Rég lezárt sorsok vésett hantnyoma Hallgatom zengő fák leheletét Várandós időknek elhaló neszét..

Teljes bejegyzés »

Nőnapra

Bogár Richárd Nőnapra Mi is igazán a nőnap?   Egy napot ki jelölni arra, hogy a Nőknek kedveskedjünk? Talán nem is elég arra.   Ha

Teljes bejegyzés »

Budapesti őrangyalok

   Budapesti őrangyalok     Két bástyán hét torony óv egy álmot a hét vezérnek.   Egy sziget örökké csendben susog a Szent Margitnak.  

Teljes bejegyzés »

Rövid és örök

   Rövid és örök   Az igaz barátság örökké tart, határok nélkül.   Nem a te barátod, mert hazug a kedves mosolya.   Egy barát

Teljes bejegyzés »

Törékeny ajándék

  Törékeny ajándék     A nő egy töretlen törékenység szép teremtménye.   Sok nő és sok hölgy, de csak egy babám és csak egy

Teljes bejegyzés »