A kis kobold

A kis kobold

 

Oltárom egy vén komód,

Rajta ült egy kis kobold.

Kicsi volt, de oly erős,

Mint a gonosz mesehős.

 

Rám nézett és vigyorgott,

– Cimborám az ördög volt!

Döbbenetem végtelen:

– Van egy házi szellemem!

 

Mosolya kicsit bárgyú,

Vajon nagyon rosszmájú?

Haraggal meg nem sértem,

– Tréfálkozik! – úgy vélem.

 

– Lehet, kijött a fényre,

Unalmas a föld mélye!

Bár alakja ijesztő,

Lénye jobbá tehető!

 

Elmondom, hogy szeretem,

Ha nem bánt meg, kell nekem.

Csúf arcán fény ragyog,

Jóság által lesz boldog.

 

A manó megígéri,

Rossz énjét elfelejti.

Hasznos társ lesz a házban,

Nem vesz részt gonoszságban.

 

Háláját nem feledi,

Szeretet kell csak neki.

Ha néha huncutkodik,

Nem okoz kárt, csak mókázik.

 

Most már itt az otthona,

Rejti komód fiókja.

Ha kérem, segít nekem,

Barátként él mellettem.

 

Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi

Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Isteni tévedés

Rózsa Iván: Isteni tévedés Valaki bennfentes szóljon már a Jóistennek: valamivel összetéveszt bennünket! Ez a Föld, s nem a grillcsirkék bolygója! Budakalász, 2026. augusztus 6.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Hergelő verseny

Rózsa Iván: Hergelő verseny Te is hergelsz ellenem, én is hergelek ellened! A hergelő versenyben nem maradhatok le tőled! E vészhelyzetben tán össze kéne fogni,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: „Emigráns” „celeb”

Rózsa Iván: „Emigráns” „celeb” Hazug ember-állatnak nincs hazája; Nincsenek gyökerei, csak bankszámlája… De rád talál egyszer az igazságszolgáltatás; S akkor már nincs menekvés, hová szaladás!

Teljes bejegyzés »

Édes a vágyam

Édes a vágyam, az álmom, ott ül a kedves az ágyon, vágyodik ott ölelésre, én is a hű szerelemre. Vágyteli véle az élet, nélküle bánatom

Teljes bejegyzés »

Jelen, múlt, jövő

Szabó Edit : Jelen, múlt, jövő – Óda Kint ülök a teraszomon, a szépen faragott lócámon. Szellő rezzen, belekap hajamba, lágyan ring a nappali csendben.

Teljes bejegyzés »

Amikor a harang szól

Edit Szabó : Amikor a harang szól Délben mindig szól a harang, ezernégyszázötvenhatban hatalmas nagy harcot indít, török szultán vallást ritkít ! Összegyűjti nagy seregét,

Teljes bejegyzés »