Magyarok mi lehet, mi lehet az végeknél

Magyarok mi lehet, mi lehet az végeknél

Magyarok!- mi lehet- , mi lehet az végeknél? :
sem útlevél sem engedély nincs a jövevénynél
Honnan jönnek, nogyan jönnek nem tudhatjuk
hogy miért jönnek, menekülnek azt gondoljuk
A szavak ugrásra készen, talán mind gyilkosok?
Nem, nem ! Mert a szegénység, éhség űzi őket
többségük dolgozni akar, jobb világot remélnek
Bár szemünk mindig vibrálva les,ez nem elég lesz
bár a Európa kultúrájában sokrétüségét eredményez
A mély szakadék áthághatatlan, amire nincs optika
S az elmaradt csodában eggyek, s arra irányul akarata,
hogy ha kell erőszakkal is saját világát építse fel
mert a szó és világnézet két iker, iker ésnem siker
Az egyetlen megoldás, vigyük hazájukba a megoldást
minden szinten , szinte mindent: a krisztusi tanítást

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. ennek az „egyetlen megoldás” -nak a nevében földrésznyi ember esett már áldozatul (kiírtották őket), például dél- és északamerikában. nem volt még elég?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Megjelent!

A napokban megkaptam a kiadótól (Novum Publishing) a „Félálom blues” című verseskötetem szerzői példányait. A hozzám közel állók a következő napokban-hetekben megkapják dedikált tiszteletpéldányaikat. A

Teljes bejegyzés »

Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »