(gyermekemnek)
Hogy milyen volt amikor testünk még egybeforrt
És beleolvadtál a testem melegébe,
Életem legszebb létezése volt,
Mintha örökre eljött volna a béke.
Hogy mennyire fájt az életadás kínja,
Ahogy megláttalak, már el is lett feledve
Akkor, amikor karjaimba tettek,
Amikor először belenéztem a szemeidbe.
Ölemben tartva éreztem szívdobogásod
Pihegő arcocskádon a lehellet is látszott.
Fejecskéden az ártatlan kis szőke tincsek
Összekötöttek minket mint bilincsek.
Hogy milyen volt először megfogni a kis kezed,
Újra és újra tőlem megkérdezed,
Simább volt mint a legfinomabb bársony,
Mint a csillogó máz a frissen sült kalácson.
Hogy milyen lesz majd elbúcsúzni tőled
Ha egyáltalán ez megadatik nekem,
Szeretném ha utolsó perceimben
Ott lennél te is és fognád a kezem.
Author: Berecz Devlin Éva
1960-ban születtem Egerben. Ott végeztem el tanulmányaimat is és 1983-ban az egri tanárképző főiskolán megszereztem a diplomám mint történelem szakos tanár és népművelő. Néhány év múlva a nyíregyházi főiskolán elvégeztem a könyvtár szakot is, majd könyvtárosként dolgoztam azon a főiskolán, ahol a tanári diplomát szereztem meg korábban. 1997-ben az USA-ba kerültem és óvodapedagógusként kezdtem el dolgozni és dolgozom mind a mai napig. Mindig érdekelt az irodalom, szerettem a verseket, Már fiatalon is megpróbálkoztam versírással, de önbizalomhiányból fakadóan ezeket nem osztottam meg senkivel és a szemétkosárban végezték. Az államokba kerülve 2001 után rendszeresen újságcikkeket írtam az amerikai Magyar Népszavába, magyarul. Ezek a kinti magyarok életéről szóltak, de a tragikus szeptember 11-i események után főképpen arról, hogyan éltük meg a történteket, mi amerikai magyarok. Néhány évvel ezelőtt kezdtem meseírással foglalkozni, hiszen kicsi gyermekek között élve és dolgozva, naponta rögtönöztem meséket. Nagyon sok olyan mesekönyv került a kezembe, amik- bár szépen voltak illusztrálva, de unalmasak, semmitmondóak voltak, sok esetben kifejezetten károsnak tartottam őket. Tagadhatatlan, hogy a mai gyermektársadalom már teljesen más, mint az én generációm. Nem az Anderseni meséken nőttek föl, és bár ezeket a klasszikus meséket is életben kell tartani, de ma már az igények teljesen mások. A legnagyobb hiba pedig az,...
5 Responses
Kedves Éva!
Az ön verseiben nem lehet csalódni, a minőség garantált! Nem vagyok hivatásos kritikus, de úgy gondolom az ő véleményük is hasonló lenne ! Korábbi két verséhez is hozzászóltam, és elnézését kérem, de akkor még nem néztem meg a honlapját. Mos viszont elolvastam. Minden tiszteletem ön iránt, hogy az USA-ban élve ilyen szívén viseli a magyar irodalom ápolását!(Vagy talán éppen a távollét ösztönzi erre?) További jó munkát, és még sok ilyen szép vershez ihletet kívánok! Amit meg a publikálásról írtam korábban, azt tartom: feltétlen másokat is meg kell osztania azzal a szépséggel és mély, igaz tartalommal, melyeket versei hordoznak és tartalmaznak.
Üdvözlettel: Antal
Kedves Antal,, Koszonom a biztato szavait.
En is mondhatnam, hogy talan mar keso… Mindig izgatott az iras, eletem minden fontos esemenyet legibkabb versben probaltam kifejezni, de sokat eldobtam. Nehany hete kezdtem a megmaradtakat bekuldeni palyazatokra, egy versem mar megjelent. Meseket kuldtem be eloszor.
Tetszik a Keresem cimu verse, amibol erzem a kifejezesmodunk hasonlosagat.
Megegyszer koszonom biztato szavait, sokat jelent.
( bocsanat az ekezet hianya miatt, de a telefonomrol irtam )
Gyönyörű vers, gratulálok!
Kedves Mónika
Köszönöm, hogy elolvastad és tetszett.
Éva B Devlin
Kedves Éva!
Most olvastam el két versedet (Apa és Gyermekemnek) és könnyekig meghatott mind a kettő. Mindig tudtam, hogy mennyire meleg szívű és kedves teremtés vagy, de azt nem, hogy a verseléshez is van tehetséged, aminek segítségével legszentebb érzéseidet tudod méltón megfogalmazni. Nagy öröm volt olvasni a verseket, mert én is valami hasonlót érzek, mikor édesapámra gondolok, csak nem tudom ilyen szépen megfogalmazni.
Szeretettel ölellek: Erzsi