Édesapa
Adtál mintát, adtál férfi hitet.
Mi is a dolga egy igazi vitéznek.
Csendes példád örökkön bennem.
Mutatom fiamnak, amit csak lehet.
Mindig minden pillanatban éreztem.
Óvott kezed, segített tekinteted.
Lettem melletted nagylelkű ember.
Figyelem, mindig felbukkansz bennem.
Túl korán és túl hirtelen mentél.
Annyi mindent tanulhattam volna még.
Megbeszélni a gondokat, átölelni veled
Az egész világot. Hiányzol Apukám.
Soha egy hangos szó, a tisztelet alap.
Nem félelem, csak a szeretet volt, Apa.
Hogy csináltad, mi volt a titok?
Gyermekeimmel nem mindig bírok.
Ahogy Anyuval szerettétek egymást.
Az otthon, szó szerint volt áldás.
Tanultam türelmet, gyakorlatias éned.
Nem feladni, megoldást találni végleg.
Anyu az ölelés, feltétlen szerető nevetés.
Apu biztonság, határozott életvezetés.
Ó.. bárcsak tudtam volna lelked enyhíteni,
Mikor elment életünkből a Nevetés!
Ott maradtunk magunk, elvesztve a
Csodát, sajnos akkor nem találtuk meg
A lélek egymást gyógyító mondatát.
Így most súgom halkan a szélbe ..
Szeretlek Apucikám! Mindent megértek.
Köszönöm a végtelen türelmet, nevelést.
Hálás a szívem, utamat egyengettétek.
Hiszem, látsz engem, örülsz. Újra élek!
2025.03.15
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten élek, 55 éves leszek nemsokára. Szeretem, hogyaz érzelmeim képekké váljanak, majd szavak formájában megjelenjenek. Mindig éreztem, hiányzik valami, ennél színesebb a világ. Befelé éltem, A versekkel elkezdtem megnyílni, kifelé élni. Köszönöm.
2 Responses
Csodálatosan szép sorok az apai és a szülői szeretetről, példamutatásról.
Szeretettel: Rita
Köszönöm!