Mindig is volt sejtése,
mit is rejthet valójában,
eme világ szépsége.
A nyári szellő érzete,
a virágzó kiskertben,
melyet cirka fény sütötte.
Az az apró melegség,
mit valóban nyújthatott,
eme pillanat reggelente…
Mindig is a jelenben,
mit meg is élhetne,
eme világ szépségében.
De a komor felhők érkezte,
a lángoló nagy lelkében,
mely olykor csak eltemette.
Az a tompa szürkeség,
mit valóban megélhetett,
eme pillanat érzete…
Mindig is sejtelmesen,
mit is titkolt valójában,
eme lélek mélyen.
Hullámok megpróbáltatása,
az oly változékony időben,
melyet a sors rótt ki reá.
Az a változó sebesség,
mit megragadhatott,
eme pillanatok megélése…
Author: Riczkó Dorina
Mérnöki hivatásom mellett igyekszem a hobbijaimra is időt szakítani, melyek közé sorolható maga az írás is. Első pályázatra beadott, és nyilvánosságra is hozott versem a „Magamban” c. vers, amelynek köszönhetően csatlakozhattam az Irodalmi Rádió blogszerkesztői csapatához. Bízom benne, hogy az írásommal az olvasó a magának megfelelő üzenettel halad majd tovább. Hisz nincs is fontosabb a mai rohanó világban, mint egy percre megállni és szembenézni önmagunkkal, a gondolatainkkal.
Egy válasz
„Mindig is a jelenben,
mit meg is élhetne,
eme világ szépségében.”
Milyen jó lenne, ha ez mindig így lehetne, de a derűre olykor – vagy tán sokszor – érkezik a ború is.
Szeretettel: Rita