Bob Dylan: A szél repíti szerteszét (Rózsa Iván fordítása)

Bob Dylan: A szél repíti szerteszét
(1962)

Hány utat kell, barát, megtenned, míg
végre embernek vagy vélhető?
Hány tengert átszel a békegalamb,
míg végül homokban szendergő?
Biz’, meddig öl még az ágyúgolyó,
többé már sohasem repkedő?

A választ, kedves,
a szél repíti szét,
a szél repíti szerteszét.

Biz’, hány évig létezhet egy hegy, míg
gyilkos, vad tenger nem vájja szét?
Biz’, hány évig nyomokban csak ember,
mielőtt felszabadul a nép?
Biz’, hány évig színleli, vak lenne,
pedig csak elfordítja fejét?

A választ, kedves,
a szél repíti szét,
a szél repíti szerteszét.

Biz’, hányszor nézel fel a kék égre,
mire meglátod, mily végtelen?!
Biz’, hány füled kell ahhoz, hogy meghalld
más sírását, s ne légy szenvtelen?!
Biz’, hány embernek kell még halnia,
hogy egyszer végre túl sok legyen?!

A választ, kedves,
a szél repíti szét,
a szél repíti szerteszét.

Fordította: Rózsa Iván,
a Lyrics Lab, Műfordító Műhely kis segítségével.
2025. április 2., Debrecen, és vonat Budapest felé;
legépelve két nap múlva, Budakalászon.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Akik már tudják

<span;>Megbarnult, nyári betlehem, <span;>tétova maradvány-félelem. <span;>Az ősz majd ronggyá áztat, <span;>s a fagy végleg elporlaszt. <span;>De most még tehetetlenül napba bámulok, <span;>a Kaszással szembeszálló halálmadár

Teljes bejegyzés »

Reggeli etűd

Csípős, kora tavaszi éjjel után, a városba kúszik a reggeli köd. Füstgáz száll, és kering a házak fölött, gázkémények karcsú, remegő ujján. Sétám alatt, meleg

Teljes bejegyzés »

A belső zsineg

Ma magamba zuhantam, egészen mélyre… a temetőben, hol anyám porai ültek egy faládikóban előttem. Mintha időgépbe kerültem volna, utaztam a múltba… sorsom disszonanciája kavargott a

Teljes bejegyzés »

Fényvarrat

Felgördül a függöny, most még egyszer, utoljára. Az üszkös romok közül váratlanul újra lobban a láng. Nézd, a hajnal derűje elmossa a régi félelmeket, és

Teljes bejegyzés »