Búcsú
Egyed-Husti boglárka
Nem fogsz hiányozni, egy cseppet sem így búcsú, sem lesz fájdalmas. Életem egyim legrosszabb éve voltál.
Annyi fájdalmat és sírást adtál nekem, annyi mindent elvettél tőlem, hogy megtanultam jövőre már csak ne számítsak semmire.
Januárban 4 napot adtál nekem. Olyan helyen lehettem, ahol bár minden nagyon szép volt, de olyan ember mellett voltam, akivel soha többé nem akarok találkozni.
Februárban kezdődött az egész álláskeresés. Interjúk végeláthatatlan sora.
Márciusban szerencsére nem volt semmi így gyorsan jött az április az óvodai beiratkozás.
Áprilisban még okoztál érdekes trükköket nekem nem hiába bolondoké ez a hónap.
Májusban már azt hittem végre révbe kerültem erre kiderült, hogy nem.
Június végett ért az iskola így a nyári szünet is és a táborok sora kezdődött el.
Júliusban örült meleg volt, majdnem felperzseltél mindent.
Augusztus ahogy jött olyan gyorsan is vége lett, elkezdődött az óvoda így jött a szeptemberben is rá az iskola.
Szeptemberben már éreztem, hogy végérvényes változások lesznek, de ezeket a gondolatokat elhessegettem.
Október az a hónap, amit sosem fogok elfelejteni. Neked meg sosem fogom megbocsájtani azt a rengeteg sok fájdalmat, amit okoztál nekem.
Novemberben adtál egy darab napot, amikor igazán önfeledtül boldog lehettem, ezért viszont hálás vagyok, de tudott egy nap ne elég.
December havat hoztál olyan régen nem esett, hogy senki sem számítottál rá. Néztük a havas tájat, kicsit én is gyereknek éreztem magam a nagy havazás láttán.
Szóval kedves 2023 én köszönöm neked ezt a borzalmas évet, mert ismét ráébresztettél arra, hogy milyen erős vagyok és hogy a legnagyobb, legmagasabb hegyet is meg kell másznom ahhoz, hogy ismét rám süssön a nap.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
Egy válasz
„köszönöm neked ezt a borzalmas évet, mert ismét ráébresztettél arra, hogy milyen erős vagyok és hogy a legnagyobb, legmagasabb hegyet is meg kell másznom ahhoz, hogy ismét rám süssön a nap.”
Van ilyen, hogy akkor értékeljük magunkat, amikor mások a csalódások súlya alatt romokban hevernének, miközben mi emelt fejjel megyünk tovább.
Szeretettel: Rita