Casting

Casting.

Egyed-Husti Boglárka írása

„Nem, nem és nem” -üvöltött Tibor, de úgy, hogy az egész stúdió beleremegett.

„Ez így nem jó édesem, több átéléssel, több szenvedéllyel, ha kérhetném”.

Kamera, csapó és tessék.

Elkezdtük a következő felvételt, de ismertem Tibort, hogy nagyjából 10 perc múlva megint meg fogunk állni. Nem tévedtem sokat ugyanis nagyjából 6 perc múlva ismét üvöltözni kezdett.

„Kislány honnan jött maga? Melyik ügynökségtől? Dilettáns barmok azok, ott nem tanítanak színészetet, menjen haza”.

„Következő” – és az ajtón máris belibbent a castingra érkező következő statiszta és így ment ez szinte egész napig.

Ez túl kövér, ez túl sovány, ez túl szenvedélyes, ez olyan semmilyen, nincs élet magába és a többi és a többi. Már nagyon untam az egészet, de jó volt a fizu így nem akartam felmondani.

Aztán végre megszólalt a nagy csengő és tudtuk kimehetünk ebédelni, cigizni. A friss levegőn végre csend volt. Mintha teljesen más világ lett volna. Pedig a kinti világnak és a benti világnak összhangban kell lennie mondogatta sokszor Tibor. Mégis ez a kinti világ volt sokkal jobb. Itt legalább csend van.

„Tibor egy kurva nagy segfej”-szólt oda az egyik világosító és éreztem rajta, hogy már ő is nagyon unja Tibor rigolyáit.

Mikor végeztünk a szünettel már félve léptünk vissza a castingos helyre és kezdődött az egész elölről. Már fáradt voltam és tényleg sajnáltam ezeket a szegény statisztákat.

Hiszen ők is emberek, nem kéne úgy viselkedni mintha nem azok volnának.

Aztán már majdnem vége volt az aznapi meghallgatásnak, amikor az utolsó statiszta lépett be.

Valami teljesen meg magyarázhatatlan csend lett úrra a stúdióba, mert minden szem rá tapadt, szó szerint. A csaj nem lehetett több 160 centinél, de olyan erős szexuális kisugárzása volt, hogy Tibor-aki köztudottan más pályán játszott-még ő sem tudta levenni róla a szemét.

A csaj leült egy székre majd elkezdte a monológot mondani, aztán felált a székről és egy kés volt a kezében. A következő percben Tibor így kiáltott:

„Megvan a gyilkosunk, végre”.

Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.