Fekete hérics.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
Fekszem a fűben, nézem az eget. Mosolyog rám a nap. Csillogó fényével szinte elkábítana. Épp időben érkeztem a virágzás mindjárt kezdődik. Fantasztikus piknik idő van. A fekete hérics pedig most nyílik. Készítem elő a gépet. A legjobb szögben szeretném lekapni és meg örökíteni. Beállítom a fókuszt és emelkedem a virág fölé.
A kicsiny virág sárga szirmaival épp kinyílt-egy gyors kép. Kat. Már kész is. Az esőcsepp, ami tegnap még zivatar volt most áztatja fel a földet. Kat. Kész a következő kép. Természetfotósként inkább több képet készítek, nem akarom, hogy kárba vesszen akár egy kép is. A fény épp áttör a fátyolos égbolton keresztül. Csodálatos látvány. Mintha Isten a teremtő maga is mosolyogna rajta. Igen nézzétek. Ilyen szépséget alkottam. Gyönyörködjetek benne.
Aztán azon veszem észre magam, hogy már nemsokára dél lesz. A nap erősebben tűz. Felveszem a kalapom. Lepihenek egy kicsit és szinte észre se veszem és már elalszok. Ott a mezőn. A fekete héricsek között.
Este kellek fel. Későre jár az idő. Épp pakolom össze a dolgaimat, amikor a Hold világ fénye, mint egy nyomda festék foltja esik rá a virágszirmokra be feketíti azt. Az éjsötétben éjfeketén tündöklik immár a hérics virágja.
Megbűvölten nézem a látványt, az összes hérics fekete, korom fekete. Mint az égbolt maga is.
Majd kis apró szentjánosbogárka repked felém megvilágítva az utat és a fényt.
Fohászkodom a mindenséghez, hogy ezt a sorozatot is le tudjam kapni. Annyira szép ezt másnak is látnia kell. Szerencsémre még épp két képet tudok készíteni a héricsről.
Másnap a műterembe dolgozom a képeken. A természetfotós kiállításra készülök. Szeretnék végre én is bekerülni fotóimmal bár tudom amatőr fotósnak ez még nem sikerült.
Beküldöm a munkáimat végül nem teszek rá extra fényt. Csak úgy nyersen ott hagyom. A hérics virágot az éjszaka közepén, ahogy én láttam. Ahogy átváltott a színe.
Napok telnek el, érzem, mintha sosem akarnának visszajelezni. Pedig írták, hogy fognak. Talán mégsem tettszett nekik? Az e-mailijeimet nézem a laptopomon. Semmi. Csak pár újabb kép sorozat rendelés. Vajdahunyad várából egy prospektus és egy új divat magazin előfizetés. Persze a számlákat is rendeznem kéne. Aztán veszek online egy új állványt. A régi már nem jó.
Aztán egyszer csak felhívnak. Tetszett nekik a kép. El se hiszem. Tényleg? Érzem a szívem hevesebben ver. Mintha ki is hagyott volna egy ütemet. Tényleg tetszett nekik? Az én képem? Amit én készítettem? Badarság? Biztos rosszul hallottam.
Amikor eldöntöttem, hogy fotózni szeretnék ugyanis kinevettek. Minek az neked? Manapság már mindenki fotós. Még az amatőr hobbi turista is annak számít. Újabb hóbortnak tartották. Nem értették, hogy nekem ez most más. Elvégeztem egy iskolát, persze annak sem örültek, de végül kifizették. Aztán lőttem pár képet itt-ott. Voltam rendezvényen, családot fotóztam, arckép sorozatot készítettem. Aztán ott voltak a különböző céges rendezvények, anyák napi ünnepség, esküvő és gyerek képek. Minden munkát elvállaltam, csak, hogy fényképezhessek végre.
Ez két évig így ment aztán összetört bennem valami. És ki kellett mennem az erdőbe. Ott kezdtem el fotózni, ismét. Önmagamra találtam. Az őzikét fotóztam le, ahogy megbújt a fák között. Majd faleveleken át a közlekedő mókust. Végül virágokat fotóztam. Mindenféle virágot.
A hérics volt a kedvencem. És ezzel a képpel végül nyertem. Még most se hiszem el, amikor az utcán ballagok és szembejön velem a saját magam által lefotózott képem.
Én pedig a legelismertebb természet fotós lettem. Díjakat nyertem. Elismertek végre. A hérics miatt. A „Fekete hérics”- a legjobb természetfotós kép. Kiállítva, hogy mindenki gyönyörködhessen benne.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
