Fehér zaj-Fekete fény
Írta: Egyed-Husti Boglárka
10 kor lámpaoltás. Ezt mindenki tudja. Meg sincs kedvem lekapcsolni a lámpát. Félek. Szinte már reszketek. Az ágyam mellett ülő másik ágyban lévő lámpa már nem ég. Tudom, ha sokáig hagyom égve még az én lámpámat akkor jön a nővér és lekapcsolja azt. Érzem, hogy ez hamarosan be fog következni. Mintha hallanám is a nővér lépteit a folyosón, de meglepetésemre nem jön senki. Szerencsém van égve maradhat a fény. Nagy nehezen alszom el. Másnap vizit.
A vizitelő orvos látja, hogy egész éjjel égett a lámpa. Ezt felírja abba a nagy noteszába.
Utána megy a következő és azt következő ágy felé. Mindenkinek felír valamit a kartonjába.
A vizit után csendes pihenő következik. Ilyenkor olvasni szoktam, nagy ritkán nézem a tv.
Most az olvasásom elmarad mert a főorvos úr látni szeretne. A nővér kedvesen és segítőkészen bekísér hozzá.
Leülök pont vele szembe egy fényes szobába.
Bemutatkozik. Én is bemutatkozom. Mondta még nem voltam itt, de az aktámból látja, hogy más intézményekben már igen.
Szorongásos depresszió, pánikroham…sorolja a tüneteimet. Miközben sorolja egyszer sem néz fel. Nem érdeklem. Ezt már ismerem. Sokszor átéltem. Ő neki is csak egy dilis vagyok a sok közül, nem meggyógyítani akar, hanem csak túl lenni rajtam, vagyis az esetemen.
Így teljes nyugalomban ülök, várom, hogy befejezze az olvasást rólam. Az aktám jó vaskos. Ismerem én is, hiszen többszőr megnézhettem már. Benne van az életem. Vagyis jobban fogalmazva az az élet, amit eddig éltem. Az, hogy apám verte anyámat, majd megerőszakolt engem. Többszőr is. Emiatt anyám öngyilkos lett. Majd én is megpróbáltam végezni magammal. Az is benne van, hogy ittam, drogoztam és sok férfi visszaélt ezzel. Ismét öngyilkosságot követtem el, pánik beteg lettem, depressziós, szorongok, ha egyedül vagyok. Az italról és a szerről lejöttem, józan vagyok lassan már egy éve. Erre büszke is vagyok. Megdolgoztam érte. Egyedül csináltam, nem segített senki. Igaz nem is volt ki segítsen, hiszen apám meghalt, testvérem nincs, barátaim se nagyon. Az italt és a szert is csak azért tettem le mert elfogyott a pénzem. Viszont a szorongás nem múlt el. Pedig szerettem volna, ha elmenne. De ő maradt. Ahogy a különböző intézeti dolgok. Egy idő után megszokja az ember.
Volt, aki maradt, más ki be járkált én is hol bent hol kint voltam. Sose tudtam mikor kerülök be ismét. Nem szerettem itt lenni, de rájöttem, hogy az intézet mégis jobb, mint otthon ülni és várni a magányt.
Nem is a magánnyal volt bajom, hanem az estékkel. Ilyenkor az összes félelmem, mint egy démon jött elő az ágyam alól. Ezért akartam lámpafénynél aludni. Ez megnyugtatott a fehér zaj-fekete fény.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
