Egy tánc.
Ott volt az a tánc,
ahol lehettél volna te,
s lehettem volna én.
A tánc.
Mi közös ritmusát járta volna,
annak mi köztünk cikázott,
mi rezgett köztünk,
s mire lábunk sosem mozdult.
De tudtuk, ott van.
Köztünk.
Mire léptünk együtt mozdul,
mire együtt rándul a test,
s együtt ver a szív,
egy ütemre jár a lélek.
Lépésről lépésre,
mint két össze mosódó szín.
Az a tánc,
mit sosem jártunk el.
Sosem táncoltunk el.
De érzed.
Tudod.
A tánc,
ami csak rólunk szól.
Benned van ott legbelül,
s mikor majd látsz,
szemtől szembe.
Érzed,
kézen kell, hogy fogj.
S elkezd,
hogy az élet,
beteljesítve ígéretét.
Játszva lelked örök zenéjét,
együtt táncolva,
létünk minden percét.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
„Mire léptünk együtt mozdul,
mire együtt rándul a test,
s együtt ver a szív,
egy ütemre jár a lélek.
Lépésről lépésre,”
Öröm számomra, amikor ilyen szép, tiszta érzésekkel találkozom.
Szeretettel: Rita