Találkozásom a halállal.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
6 éves voltam amikor először találkoztam veled, tudtam, hogy ott vagy. Ott ált némán az ágyam szélén szótlanul és éreztem, hogy beszélsz hozzám. Nem tudtam, hogy ő az, nem féltem tőle csak figyeltem és csendben néztem.
Utána 11 éves koromba találkoztunk ismét egymással, akkor könyörtelen volt, elvitte őt, akit a világon a legeslegjobban szerettem, elvette tőlem, aki a nagy kezével átölet és mindig azt mondta nekem: semmi baj kisunokám, majd legközelebb sikerülni fog.
21 éves voltam, amikor a hátam mögött ált. Annál a sírnál, ahol a szerelmem testvére feküdt. Őt nem akartad elvinni, de muszáj volt. Ő még élhetet volna, tudom, mert mondtad nekem. Ő csak egy baleset volt, de az a baleset egy egész családot tönkre tett. Te csak összefontad a kezed és én tudtam, hogy az élet ilyen ad és elvesz. Te tanítottál meg rá.
Majd ismét gonosz módon jöttél, ahogy szoktál. Megint elvettél tőlem valakit, akiről tudtad fontos nekem, viszont őt nem te tetted tönkre, hanem a heroin. Ez volt a vigaszom, hogy ő saját maga ellensége volt, ezzel akartam nyugtatni magam.
Ismét jöttél és vittél-megannyi lelket gyűjtöttél, hol némán érkeztél-hol volt előjeled, a vége mindig ugyanaz volt. Fájdalom és veszteség.
Azután egy szép napon elvitted őt. Egy apró gyermeket és ez nekem már sok volt, annyi lélek közül miért őt, ő még csak 3 órás újszülött kisbaba volt.
Hiába kértem, könyörögtem, sosem kaptam választ.
Itt állsz most is és nézel rám, tudom, hogy kiért jöttél, de ha őt viszed engem is vinned kell magaddal.
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.