Balatoni ősz

                    

Nyári nap a földre nem süthet már többet,

szél száguld a völgyben, holt levelet zörget.

Jégcsákányú sóhaj szívről páncélt tördel,

széttaposott szavak perelnek a köddel.

 

Lecsúszik a tájról  októberi paplan,

betakarnám újra napsugárral halkan.

Aranyhidat épít  partok között a tó,

vízen ringó csónak  májusról álmodó.

 

Az őzek szeme most az elmúlásról mesél…

Horgászlépteivel közelít rám a tél.

Üvegszilánkokra tört a füttyös énekem.

Szürke lápok árján úszik a félelem.

 

Szívemmel ringatott májusi hajnalom,

törmeléktavaszom ősszel újraírom:

betűim  között forog egy régi emlék,

álomhálóban vergődő  malomkerék.

 

Kételkedem a létemben, tehát  vagyok…

Présházakból kiszöknek kormos angyalok.

Gesztenyelevélhez bújik nyári álom,

megdermed a mókus novemberi árnyon.

 

Alattam tavalyi lábnyomom felismer,

de megérinteni többé már nem mer…

Törmelékálmaim  reménykútba  néznek,

jegenye bólogat megadón a szélnek.

 

Kétöles-patakon Balatonba úszik a bánat.

Elmúlás ecsetje  rajzolja a tájat.

Tőkén maradt szőlőfürt hordóra gondol,

kóbor macska kölyke alatta dorombol.

 

Lázas tavaszunk váróteremben rekedt,

fák évgyűrűit érintem kezed helyett.

Tépett csónak riadt álmát  csitítja az éj,

lábujjhegyen szégyenlősen közelít a tél…

Tajti József Zoltán
Author: Tajti József Zoltán

Tajti József Zoltán vagyok, 1966-ban születtem Zircen, Balatonedericsen élek. Budapesten az ELTE TFK-n diplomáztam 1994-ben. Általános iskolai magyar-történelem szakos tanár vagyok, Révfülöpön tanítok. Kb. egy éve kezdtem rendszeresebben írni, korábban iskolai lapokat szerkesztettem, a sümegi Marcal-parti újságban jelentek meg közéleti írásaim, 2000-ben az 1956-os Műegyetem Alapítvány Az utolsó lövés című válogatásában jelent meg Őszi kokárda című novellám. Utóbbi időkben verseket is írok, de inkább prózai irányultságú vagyok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


SZERETET

SZERETET A szeretet a szabadság egyetlen tiszta formája: nem kötöz meg, hanem szárnyat ad a magánynak. Author: Tóth Brigitta Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal

Teljes bejegyzés »

Összetartozunk

Edit Szabó : Összetartozunk Hegyek, völgyek és tengerek, a természer marad egyben, ” Szomszéd kerítésén a fák ” lombjaikat áthullatják. Nem szab határt nékik semmi,

Teljes bejegyzés »

Életed

Ragaszkodsz, mert kényelmes. Újra vágysz, mert érdekes. Azt mondod, hogy jó ez így! Azt mondod, hogy nem kell ez! Képzeletben színezed. Valóságban elveted. Nem a

Teljes bejegyzés »

Tíz évem

Tíz évem   Költői éveim… Hogy hogy kezdődött egy versem tavalyelőtt? Melyet így írtam meg, Egy késő nyári délelőtt.   Összefoglaltam akkor, Hol is állok

Teljes bejegyzés »

Tudod?

Tudod, mi a magány? Mikor már csak emlékeid víziós kivetülése marad a szobád falán… Mikor csak áll a telefon a kezedben, de nincs, kit tárcsázzál…

Teljes bejegyzés »

Csak

Csak olyanért aggódunk, akit szeretünk… akiről gondoskodni akar a szívünk! Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat

Teljes bejegyzés »