Akkor hol keressem…

Akkor hol keressem az igazságot
hol keressem a boldogságot?

Mint Krisztus az Olajfák hegyén
esküszegésből szinte vért izzadok
Mikor diplomámat kezembe vettem
az élet szentségére esküt tettem
Háborúban élünk, esküszegő lettem
pedig nemes célokért feltettem életem
Bár túlzás volt a babiloni vágy:
hegymászóként a csúcsra vágytam
hol örömét nem mérgezi a világ,
s az úton szinte minden lépcsőfokon
szinte más-más világ fogadott
De hogy megfojtsa békevágyamat,
s az életnek elsőbbséget ne adjon
Lerágta a tél már maradék erőm
Rirkuló hajam lángra lobbanását várja,
Szembogaram, mint meztelen cseléd,
már nem kér, csak búcsút int feléd,
Érzéketlen s észrevétlen apró műcselek
hálót fontak csonkolt lelkem árnyékára
s már marokban elfér, mi belőkem megmaradt
Álmaimat is megvette fuldokló jelenem
Mit életnek nevezhetek: sikeres négy gyermekem
Tetteikben, tán életre kel, mit verseimbe véstem:
másként, jobban,csupőn egy szóban: szeretetben

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az én anyám

Edit Szabó : Az én anyám Mottó : Anya csak egy van ! Az én anyám úgy szeretett, nem engedte el kezemet, kicsi falu,kicsi háza,

Teljes bejegyzés »

Uralom!?

A pozíció muníció, vagy uralom? Magától kérdi: így adom magam, vagy eltakarom? Vonzóvá tesz a hatalom? A rang, mint egy dió kemény burka, értékes magját

Teljes bejegyzés »

Két idegen

Két idegen,  két szomorú árnyék.  Férj és feleség.  Két különálló világ.  Csak ülnek szótlan,  ugyanabban a szobában,  egymástól néhány méternyi távolságban.  Ülnek némán.  Nem beszélnek.  Hallgatnak.  Köztük korlátok húzódnak.  Magányosak.  Mindegyikük önnön magába 

Teljes bejegyzés »

Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »