LEVÉL .
Mikor láttalak a járda túl oldalán,
kezdetét vette újra az arany Ősz.
Hosszú szoknyádat szépen
simogatta a napsugár.
Lépteid elé szórta kedvesen
az október.
És én már szerettelek titokban,
kedvesen hallgatagon.
Átszerettem volna rohanni hozzád
a másik oldalra,de valami nem engedte.
Csak a mosolyodat szerettem volna
elcsenni mely annyira belém ivódott.
Baráti ölelés maradt csak nekem.
Eddig jutottam,elkerült a szerelem
megbénított.
„
Nem tudom meddig élek,
de ameddig élek,meg kell tanulnom
milyen az,amikor az ölel magához,
akinél ott felejtettem a lelkem.”
Idézet: Szabó Magda.
Fur Elise.
20204.10.13.
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!
Egy válasz
„Baráti ölelés maradt csak nekem.
Eddig jutottam,elkerült a szerelem”
Olykor a baráti ölelés többet ér, akkor is, ha az ember inkább szerelemre vágyik. Viszont az bármikor bekopogtathat.
Szeretettel: Rita