MÉG VAGYOK !
Még kapok levegőt .
Kifújom,
Beszívom
Szép rendesen érzékelem .
Soha nem figyeltem ,minek is
Ez magától kell hogy működjön ,
Vagy talán még sem , ezen már
Nem tűnődöm .
Sírok a levegőmért az erdőben ,
A fáktól tanulhatnánk az alázatot
Kellő képen .
Sírok ha megyek az utcán ,
Vagy csak mennék oly tisztán…
De nekem most már oly furcsán…
Mindenki szívja a levegőt ,
Nem látod ? az arcukon a csillogást .
Tovább sírok ,nekem már úgysem
Sok levegő kell .
Oda adom másnak
De hogyan mondjam el .
Hogy felfogja átérezze
Most a IV-stádiumban
Szépen , mint a reggeli harmat
Úgy tűnik el .
Még egy kicsit sírdogálok ,
És írok , a levegőm közé szorulva
Sikítok hogy még halld .
Hogy a tiéd is és sok más emberé ,
Ne rontjuk el ,mert a levegő
Az életünkhöz kell .
2025.06.26.
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!
Egy válasz
„a levegő
Az életünkhöz kell”
Igen, így igaz, akkor is, ha egyszer megszűnünk lélegezni, de akkor már nem élünk.
Szeretettel: Rita