Ajándék lehet tán minden napom,
hogy ha megélem, és úgy fogadom.
Gördül, fordul és halad a szekér,
az lassan vagy gyorsan a célba ér.
Van, hogy beborul felettem az ég,
szívem szorítja bú, keserűség,
de másnapra már új nap kelhet fel,
csak a remény ne hagyjon soha el.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
2 Responses
kedves Rita, gyakran saját írásaim jutnak eszembe a tieidről. most például ez:
https://irodalmiradio.hu/2024/09/10/ut-kozben-nezelodve/
Gábor
Kedves Gábor!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Rita