A lagzi

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, hol a kurta farkú kismalac is túr, volt egyszer egy bika. Úgy hívták, hogy Csabika.
Szerelme egy tehén, ez volnék én.

Boldogan éltek e földtekén,
Egy falucska peremén,
majdnem a világ tetején.
Igazából egy hegynek aljában, mit a

Birkák úgy hívtak, hogy Mátra,
de mivel nem másztak még hegyet,
Nekik ez volt a világ teteje.

Volt nekik egy házuk,
Szénából épült,
Az udvarukon hátul
Sok nefelejcs kékült.

Volt egy nagy álmuk:
Nászútra menni,
De nem autóval, szekéren zötyögni.
Mikor a szekerük indult,
A fiatal üsző urához simult:
,,Ugye nem lesz ott az esküvőn a kecske?”
,,Nem lesz, nem lesz kedvesem,
Ha el mer jönni megverem!”

Ment, ment a szekér,
Nyomukba senki sem ért.
Legalábbis míg nem jött a malac,
,,Kéne egy tanú, jössz vagy maradsz?”

,,Ez ide mellém fel nem száll,
Jobb lenne a kecske, az pipaszár!”
„Neked most meg mi bajod?
Azt hittem, te is akarod!”
,,Hinni tudod hol kell!”
,,Ne kezdd már te is el!”

Míg azok ketten vitáztak,
A szekér elért a tisztásra,
De úgy tűnt hiába;
A kecske a füvet lerágta.
2025.08.04.-B.R.M.

(Az illusztrációt a ChatGPT mesterséges intelligencia készítette.)

Author: Busa Regina Mária

Már egészen fiatalon elkezdtem megismerkedni a történetmesélés, a gyerekversek és mondókák világával. Még óvodásként találtam ki saját kis történeteimet. Általános iskolás éveim alatt még inkább megszerettem az anyanyelvemet, és rengeteget meséltem édesanyámnak és a nagyszüleimnek a saját kis világaimból. Később, középiskolás koromban, a zenés-dráma tagozaton verseket és dalszövegeket is írtam, és a szenvedélyem a történetmesélés iránt is megmaradt. Egy baleset és egy szerelmi csalódás hatására újra visszatértem az íráshoz, és azóta is folytatom, téglánként építgetve szerzői pályafutásom.