Ma sétálni mentem a gazdival.
Igazán remek móka volt!
A gazdi szabadon engedett,
Míg ő mögöttem kutyagolt.
Már alig látta a szemem,
Olyan messzire volt.
Nem lehet, hogy elveszítsem!
Inkább vissza rohanok.
Egy padon ült fáradt szemekkel.
És olyan hangosan szuszogott,
Mintha ő rohant volna ezerrel.
Kezét megnyaltam legott.
Csak vàrtam, most mi lesz?
Míg nagyot nem sóhajtott,
És nyögve két lábra állt.
Míg botjával botladozott.
Odasomfordáltam mellé.
Tán segít, ha ott maradok.
Olyan szép ez a mai nap!
És olyan jó, hogy a gazdival vagyok…
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
„Olyan szép ez a mai nap!
És olyan jó, hogy a gazdival vagyok…”
Bizony, a kutyusnak nagyon sokat számít a gazdija közelsége, szeretete.
Szeretettel olvastam és hallgatam a megzénésített versed.
Rita