csendes köszöntő, Áginak
írni „csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
ugy érdemes” *
és aki magának ír, írjon csendesen.
ne harsányan, hivalkodón. csak
csendben. csendesen.
mert az írás, mint a bogár,
árván, lárvából kibújva
is csendben születik,
mert a lepke, lárvát árván
hagyván is pilleként, csendben
pillan tovább, ha születik,
mert a minden, mind, mi öröm,
az csendben létezik csak, a lárma, a zaj
csak csendben hörög tovább,
és a sorok is a papíron: a bogár
csápjaként tapogatózva botorkálnak
a magányos csendben,
mások falán.
a Te falán.
…
Gábogár
2025.09.01., 69 évesen
*József Attila: Ne légy szeles…
illusztráció: Sötét Bogár Munka Vásznon Szerkesztői Stock Fotó – Stock Kép | Shutterstock szerkesztőségi cikk
további írásaim: Bejegyzések ‹ Irodalmi Rádió — WordPress
blogcím: Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)
Author: Ivántsy Gábor
Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...
6 Responses
apró szólábak neszezése is hallik… a tapintható csendben, „csendben. csendesen.”
hát ez gyorsan ment (jött). kedves Zoé, jól lesett. így aztán a hozzászólás is jólesett. merthogy a verslábak közt néha elfér néhány szóláb is, pláne, ha azok csak csendben, csendesen téblábolnak…
(merthogy).
köszönettel: Gábor
„és aki magának ír, írjon csendesen.
ne harsányan, hivalkodón. csak
csendben. csendesen.”
Bölcs gondolatok, melyeket összekapcsoltál a bogárral, melyet őszintén szólva nem kedvelek, de ahogy írtál róla, az annyira különleges és egyedi volt, hogy a Te alkotásodban megtetszett.
„és a sorok is a papíron: a bogár
csápjaként tapogatózva botorkálnak
a magányos csendben,”
Szeretettel: Rita
kedves Rita, köszönöm szépen.
hát igen, bogarakról írni, csak úgy, nekem se igen jutna eszembe.
de egy metaforaként, az mégis csak más.
pláne, ha (sokkal) fiatalabb koromban szívesen hallgattam a „Bogárszemű” névre is…
Kedves Gábor!
Kifejezetten írtózom a bogaraktól, különösen az ilyen kemény péncéluaktól. Valamikor még általános iskolás koromban a Templom téren nagyon sok gesztenyefa volt és arról potyogtak le a cserebogarak. Úgy szlalonoztam, hogy egy autó versenyző is megirigyelhette volna a „tudásom”, nehogy valamelyikre rálépjek, mert ha mégis, akkor kirázott a hideg és szinte lebénultam tőle. Na, arról nem is szólva, mikor a fiúk brahiból dobálták a lányok hajába.
Szeretettel: Rita
hát jó. bocsánatot kérek a bogarak neveben is. :::)