Megértem

Lassacskán megértem, mint a szőlő ősszel.
Kapcsolódom emberekkel, természettel.
Víg életemre örömmel nézek vissza.
Rég elrakott borom a közönség issza.

 

Hullik a friss dió a hatalmas fáról.
Ne feledkezz meg a világ sok bajáról.
Őszi kert termése tűzviharként lángol.
Gyógyteát is főzhetsz a galagonyából.

 

Illatos sütőtök pirul kint a tűzön.
Mondandómba tapasztalatomat fűzöm.
Forrón sült gesztenye, bátran harapj bele.
Szívem összegyűjtött bölcsességgel tele.

 

A tarka ősz kincse emberségem adja,

mielőtt a gondtalan tél elragadja.

 

Horváth Zita
Author: Horváth Zita

Gyermekkorom óta egyre jobban szeretek olvasni. Első legkedvesebb olvasmányaim: Horgas Béla: Mesélek a zöld disznóról, Hetvenhét magyar népmese, A. A. Milne: Micimackó és Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg. Magyartanáraim: Pék Pál, Borók Erzsébet és Dr. Márkus Ferenc emberségre és az irodalom szeretetére neveltek. Kamaszkoromban kezdtem el verseket írni. Ha valami fájdalom ért, versírással vigasztaltam magam. Néhány nap múlva kidobtam az írásaim. Amit először megtartottam egy töredék: Ragyogó tündefény Áradó hű remény Boldogság Első versem 2001.07.18-án született Csipkerózsika felébred címmel. Eleinte csak magamnak írtam, majd pályázatokra. Miután művész barátnőm felfedezett, 2015. februárjában önálló irodalmi estet szerveztetett nekem. Írásaimon érződik a foglalkozásaim hatása. Szombathelyen végeztem tanító szakon, később Kaposváron könyvtárosként. 2022-ben csatlakoztam a Takács László Irodalmi Körhöz. A tíz éves TALK Egyesület Örök most antológiájának címadója vagyok. Verseim antológiákban jelentek meg. Karácsony fénye című költeményemmel kerültem az Irodalmi Rádió szerzői közé. Köszönöm a lehetőséget.

2
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Van, ami nem változik 

(A szeretet örök)   Látsz most odafent az égen, mint fénylő csillag a sötétben. A gyertyák most érted égnek, Az emlékek örökké élnek.   A

Teljes bejegyzés »

Cseppek csendje

Egy nehéz nap legvégére érve, Hazatérve vár otthonod menedéke. Tisztulási vágyaktól vezérelve, Egy áttetsző világba megérkezve; Zuhogó zuhatag zenjébe, Csillogó cseppeknek csendjébe. A néma könny

Teljes bejegyzés »

Pengék a zsebben

Minden egyes ember úgy hordja magával, Gyerekkorát, búját, fájdalmát, magányát Mint zsebében felejtett borotvapengét, Belenyúl minden nap, megvágja kezét.   Minden nap belenyúl, minden nap

Teljes bejegyzés »

Málnahab

Estefelé jár már a nap, Lassan indul a kis csapat. Nagypapa és két unoka Szedés után elfáradva.   Hazára kis kanna málna Vándorol határból házba.

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat, puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat mutat, míg él bennem a remény, lám a természet

Teljes bejegyzés »

Újra így szeretni

Újra így szeretni   Újra így szeretni valakit, vajon fogok-e még e világon? Ezzel a gondolattal vagyok néha magam hadilábon. Állítják néhányan, hogy mást is

Teljes bejegyzés »