Varázslatok éjszakáján,
Feketéllő éjfél táján,
Csak egy tücsök ciripel vígan,
Az, mely álomországba hívna.
Muzsikája andalító,
Számomra ez oly csábító.
Fátyolba burkolózik szemem,
Átadom magam, s elmélyedek…
Álmomban nyár éjszaka van,
Szentjánosbogarak világítanak.
Halkan hallom a tenger habjait,
Ahogy mossák a part sziklahalmait.
Csónakban üldögélve találom magam,
Mely sodródik, akár egy kósza gondolat.
Partot ér nemsoká fénylő szigeten,
Hol a csillagok táncolnak mezítelen.
Jő egy ős öreg pásztor kezében botjával,
S felküldi csillagait helyükre sorjával.
Ők kacagva röppennek égnek magasába,
Hátrahagyva ős öreget a magányba.
Könnyes szemmel tekint csillagai után,
Tudva, ott van nekik a szép, új világ.
Felnevelte őket, mint anya gyermekeit,
S most útra keltek, hadd éljék álmaik.
Csillagok egyedül mégsem hagyják őt,
Nyári éjszakán egy-egy lehull az égből.
Álmomból riadva, kémlelem az eget,
S nem láttam még ennél soha szebbet:
Esthajnal csillaga tündököl ég magasán,
Hálásan mosolyogja csillagoknak pásztorát.
Author: Uray Franciska
„A mese az kell, hogy ne vesszünk el”, és ennek fényében, elsősorban a mesék világában kalandozok történeteimmel. 1994 nyarán születtem Kazincbarcikán. Mióta az eszemet tudom, imádom a meséket, verseket, az irodalmat úgy egészében. Kiskorom óta írok és festék, bár pár évig szüneteltettem szerelem hobbijaimat, hogy az anyaságra fókuszáljak. Az elmúlt évben viszont kirobbant belőlem a rengeteg meg nem írt történet, és azóta sem győzöm papírra vetni azokat. Ihletből nincs hiány, hála három ördögfiókámnak, akik mindig újabb és újabb meséket kérnek tőlem. Jelenleg Budapesten élek főállású anyaként. Bár sok egyetemen megfordultam – Corvinus, ELTE, BGE – mégsem sikerült megtalálnom a hozzám illő hivatást. Ám ezt nem kudarcként élem meg, mert így lehetőségem adódott az írásra koncentrálni, s ezáltal egy álmomat valóra váltani.