Nem hihetem

Nem hihetem, hogy rossz lennél,
Vagy káromra bármit is tennél!
Ismerlek téged, te ismersz engem:
Mégis félelmek szorítják a lelkem!

Nem hihetem, hogy rossz lennél,
Vagy káromra bármit is tennél!
Tudom, mindig bízhatok benned,
És lásd, mégis bizonytalan leszek!

Nem hihetem, hogy rossz lennél,
Vagy káromra bármit is tennél!
De miért árad akkor a sötétség,
Mikor épp világosságra várok én?

Nem hihetem, hogy rossz lennél,
Vagy káromra bármit is tennél!
Szemeid nyitva, füleid hallanak:
Bennem kétségek maradnak!

Nem hihetem, hogy rossz lennél,
Vagy káromra bármit is tennél!
Csak nézel rám csendben, némán,
Míg imát rebegek Feléd ostobán!

Nem hihetem, hogy rossz lennél,
Vagy káromra bármit is tennél!
Mit hoz a ma és majd a holnap?
Kétségeim ismét elő vonnak!

Nem hihetem, hogy rossz lennél,
Vagy káromra bármit is tennél!
Csak kérlek, hallgass most, figyelj,
Hadd jöjjek Eléd megtört szívvel.

Zilahi Zoltán
Author: Zilahi Zoltán

1986-ban születtem Budapesten, de Gyömrőn élek, a természet közelségében. Tízéves koromban írtam első novellámat, amelyet történelemkönyvem Élet az őskorban című fejezete inspirált. 2004 januárja óta írok verseket, két évvel ezelőtt amatőr versenyt nyertem egyik költeményemmel. Az olvasás már gyermekként is meghatározó része volt életemnek: Elsőként Mándy Iván Robin Hood-ját és Mark Twain Tom Sawyer-ét olvastam, amelyek szélesre tárták előttem az irodalom szeretetének kapuját. Verseimben visszatérő motívumként jelenik meg a természet, a harmónia és a szerelem. Íróként cikkeim 2017 és 2019 között a Gyömrő Magazin-ban, 2014 és 2023 között pedig a Széchenyi Alapítvány honlapján jelentek meg. Most éppen egy disztópikus, posztapokaliptikus sci-fi regényen dolgozom. 2016 márciusa óta a Gyömrőszínház társulatának tagjaként amatőr színészként tevékenykedem, ami szintén közel áll hozzám. Érettségivel és teológiai mesterdiplomával rendelkezem, a C. S. Irodaház recepcióján dolgozom. Számomra az írás olyan, mint a levegő vagy az étel: Nem tudok élni nélküle.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A szivárvány ragyog

A szivárvány ragyog.   Oly furcsa volt ez a nyár, vihar mosott elmindent. Az élet ment tovább, s a jövő már nyomta a kilincset Gyere

Teljes bejegyzés »

A kis potyautas

Megtörtént eset alapján…  A kamion ajtaja kivágódott, és a két megtermett rakodó elkezdte kihúzni belőle az üres rekeszeket. De ekkor odabent sejtelmesen megmozdult egy árnyék,

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Ha adhatnám magam

Ha valaki olyannak szeretne, mint amilyen vagyok, szeretetmorzsáért nem kellene álarcot hordanom, adhatnám magam büszkén, őszintén, lelkesen, kedvesen, avagy olykor sírva, dúlva-fúlva, karmolva, mérgesen. Hiszen,

Teljes bejegyzés »

Surranó szeptember

Mézillat csorog a fák levelén, Erejét veszti a napsugár. Árnyékok szűrik a nyár melegét, Mélykék égbolton gólyacsapat száll. Folyóparton surranó szeptember Narancsszínűbe olt mindent, mi

Teljes bejegyzés »

Itt van az ősz

Itt van az ősz, beköszöntött újra, Napok során a végtelen súlya Üt horgonyt, s a létre nyit ablakot. Lopakodó tél hozza a fagyot. Szikkadtra perzselt

Teljes bejegyzés »

Októberi ég alatt

Sárguló levelek csendben hullanak, S halkulnak kertemben a nyári dalok. Lábam alatt megreccsenő avarban Suhannak télidéző gondolatok. Rőzselángot gyújt szívemben az új ősz, Tüzes nyári

Teljes bejegyzés »