Örülj, amíg fájni tud a hű szíved,
hiszen ettől vagy ember, ha még érzed,
éljed át, majd temesd el bánatodat,
ne sajnáld meg boldogtalanságodat.
Tudd, hogy mily jó igaz embernek lenni,
a teher alatt nőni, nemesedni,
hisz nem lehet mindig a széllel szállni,
a rögös talajon is meg kell állni.
Nem vagy te víg madár, csupán csak ember,
kinek bánatot is viselnie kell,
a fejedre hamut nem szórhatsz mindig,
bánat igazgyönggyé érik a sírig.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
